Kedves, megbízható és nagyon szerény - így ismerik tanárai és társai a 11. B osztályos Bányai Renátát. Most sem igazán akar nyilatkozni, pedig lenne oka a büszkeségre: 2 (!) különdíjat is kapott az „Európa Ifjú Költője” elnevezésű, a 0 – 19 éves korosztály számára kiírt országos versfordító pályázaton.

A versenyt közösen hirdette meg a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, a Europe Direct Információs Hálózat, a Szegedi Egyetem Germán Filológiai Intézete és a British Council Hungary. Személyenként 3-3 angol – magyar, illetve német – magyar fordítással lehetett nevezni. Renáta - „angolos” lévén - a 3 angol – magyar fordítás elkészítésére vállalkozott. A pályaművek elbírálásában olyan illusztris személyiségek vettek részt, mint Mesterházi Mónika József Attila-díjas költő, műfordító, Horváth Géza műfordító, irodalomtörténész és Bombitz Attila germanista, irodalomtörténész.

A pályázat népszerűnek bizonyult a fiatalok körében, csak angol – magyar fordításból majdnem 200 érkezett a bíráló bizottsághoz. Renátának a legjobb hírű, gyakran elitnek is nevezett budapesti és vidéki gimnáziumok növendékeivel kellett „megküzdenie” – ennek tükrében kell/lehet igazán értékelni az amúgy gyulai illetőségű, és még csak 16 éves lány teljesítményét!
A műfordítás egyébként rendkívül nehéz mesterség: Egy szépirodalmi mű, különösen egy vers gondolatiságát, stílusát, az egy-egy szó, költői kép által létrehozott asszociációkat és konnotációkat nem igazán lehet, gyakran lehetetlen egy másik nyelv eszközrendszerével kiváltani, illetve egy más kultúrkörben nevelkedett, más nyelven szocializálódott emberhez az eredeti vers üzeneteit eljuttatni. (És akkor a formaiság nehézségeiről – például a rímképlet megtartásáról - még nem is beszéltünk.) Nagyon egyszerű példa erre, hogy habár a „kid” szó (már ha főnév) legjobb megfelelője legtöbbször a „kölyök”, a magyar nyelvben sértő lenne valaki „kölykeit” említeni, míg az angol szónak ilyenkor közvetlen, baráti kicsengése van – tehát jobb „gyerekről”, még inkább a „csemetéről” beszélni. Jóval bonyolultabb, történelmi, kulturális és irodalmi háttértudást bőven igénylő esetek is vannak: Például számunkra a „határ” egy statikus, országokat és embereket szétválasztó vonal/sáv, egy amerikai fejében azonban a „frontier” szó hallatán a folyamatos változás és terjeszkedés képzete ötlik fel, az egykori pionírok, akik keletről egyre nyugatabbra tolták a megismerés határát… Ezért fogalmazta meg Robert Frost, az egyik legjelesebb amerikai költő a két dolog viszonyát – kicsit talán sarkítva - úgy, hogy: A költészet az az, ami a fordítás során elvész”.
A legjobb tehát az lenne, ha mindenki minden verset eredetiben tudna olvasnia és érteni/élvezni, ami azonban szintén magától értetődő lehetetlenség. Akkor viszont mégiscsak jobb egy idegen nyelven íródott remekművet avatott fordításban megismerni, mint sehogyan. Egy jól sikerült műfordítás ugyanúgy ébreszthet gondolatokat, kiválthat érzéseket - optimális esetben teljesen hasonlókat -, mint az eredeti. Ennek bizonyságául álljon itt az egyik Renáta két díjnyertes munkája közül – először az eredeti mű:

A COAT
I made my song a coat
Covered with embroideries
Out of old mythologies
From heel to throat;
But the fools caught it,
Wore it in the world's eyes
As though they'd wrought it.
Song, let them take it,
For there's more enterprise
In walking naked.

W. B. Yeats

KÖNTÖS
Ősi legendák fonalából
Szőtt köntösbe bújtattam dalom,
Mit hímeztem dúsan-gazdagon
Aljáig a gallérjától.
Az ostobák elragadták:
„Én fontam, hát visszaveszem”
A világnak így hazudták.
De Te ne búsulj, énekem
Csak bátrabb s szebb vagy énnekem
Így ruha nélkül, meztelen!