Vízműs életünk amúgy sem éppen unalmas hétköznapjaiba világított be ma a Napfogyi. Nagyjából 9 óra 36 perckor kezdődött központi égitestünk karcsúsodása, és kb. háromnegyed 12-re vissza is nyerte szép, szabályos Őgömbölydedségét, miközben felső szélét a Hold kóstolgatta.

A minden médiából ránk omló figyelmeztetések hatottak: senki nem nézett a Napba szabad szemmel. (Na és addig? És ezután?) Eszközökben viszont nem volt hiány: a vízműs diákok (és tanáraik) találékonysága még a Napnál is jobban tündökölt.

A már kommersznek számító hegesztőüvegen kívül csak két másik eszköz: a karóra és a camera obscura. A karóra számlapja csodálatos szivárványszínekben tükrözte vissza a fogyó Nap képét a pólón, amit aztán lelkes diáktársak fotóztak is szépen. A lyukkamera pedig – mint láthattuk – úgy is működik, ha egy kitűzőrúd tartócsipeszébe fogott vastag kartonpapírba kis átmérőjű lyukat vágunk, és egy másik papírt elé helyezünk: szép napképeket láthatunk, és - még ha fordított képállásnál is, de - folyamatosan nyomon követhetjük a napfogyatkozást.

Nézzük!