Vannak közülünk néhányan, akik a ballagás és az érettségi után másfelé vették az irányt, sokan vannak azonban, akik úgy döntöttek, elvégzik a Vízműben a 14. évfolyamot is, hogy technikusokká válhassanak, és majd ezután állnak munkába, vagy kezdik el felsőfokú tanulmányaikat.

A technikusi évfolyam követelménye, hogy 90 órát töltsünk el gyakornokként valamelyik építőipari cégnél. Így már tavasszal megkezdtük az erre a feladatra alkalmas cégek felkutatását. Aki nem talált, illetve nem ismert ilyet, annak iskolánk keresett, hogy nyár elején mindenki hozzáfoghasson a munkához. A legtöbben július 1-jén már „dolgozhattak”, de akadtak, köztük én is, akik csak augusztusban kezdhettek.

Én a békéscsabai vasútállomás épületének átépítésénél és felújításánál lehettem jelen. Az első nap nagy izgalommal és lelkesedéssel indultam útnak. Nem tudtam, mi várhat rám, milyen feladatokat fogok kapni, hiszen sohasem voltam még ilyen nagyméretű építkezésen. Szerencsére mindenki nagyon kedvesen és segítőkészen fogadott. Igaz, eleinte sok csodálkozó tekintettel találkoztam, mivel előttem nem sok gyakornok fordult meg arra. Gyakorlatvégzésem során betekinthettem a temérdek mennyiségű és különböző fajtájú tervdokumentációkba, ám főleg irodai, számolási feladatokat kaptam. Ezen kívül azonban sokszor jártam az épületben, az állványokon is, nagyrészt mérések céljából. Láttam, mennyi probléma merülhet fel nap mint nap, és hogy ezeket hogyan oldják meg. Felismertem, hogy milyen fontos a folyamatos egyeztetés és az együttműködés.

Érdekes volt mindazt élőben látni, amit eddig csak az órákon hallottam és képekről láttam.

A nagy melegtől eltekintve nagyon kellemesen telt a 12 nap. Remélem, egyszer majd én is része lehetek igaziból egy ilyen csapatnak, és létrehozhatok valamit az utókor számára.