Szombaton este némi hezitálás után belemerészkedtem a lassan leszállt ködbe. Nem volt veszélyes, de mégiscsak ezen az őszön ez volt az első ködfátyol, és elszoktunk tőle. A többi autós is óvatosan közlekedett, én pedig felbátorodtam, és a belváros felé vettem az irányt. Szépnek, különösnek találtam a látványt, sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezőgép.

De, hiszen van! Megálltam, és elkezdtem csattogtatni a gépet. Az első képek nem sikerültek. Az automatika folyamatosan bekapcsolta a vakut - az eredmény rendre egy fehér folt lett. Olyan magas volt a vízrészecskék száma a levegőben, hogy azonnal visszaverődött róluk a fény. Kikapcsolt vakunál már sikerült néhány hangulatos képet is exponálni Békéscsaba belvárosában. Döntsétek el magatok, milyen lett az eredmény!

Amikor éppen a Center előtt kerestem témát, rám köszönt egy régi, kedves arc: Kovács Attila öregvízműs, aki 2009-ben érettségizett, 2010-ben technikusként végzett nálunk. Örültem neki, hiszen azóta nem sokat hallottam róla, de a statikaórákon végzett eredményes munkájára még mindig emlékeztem. Beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, elvégezte az YBL-ön az építőmérnöki alapszakot (Szent István Egyetem, Építéstudományi Kar). Attila mérnök lett, Budapesten dolgozik, munkájában egyaránt használja a Vízműben és a főiskolán tanultakat. Érzi, hogy itt nem szabad megállni, tervezi, hogy a mesterszakot is elvégzi, ezt azonban már a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Minden jót kívántunk egymásnak, és külön folytattuk utunkat. Én azonban ekkora már átfáztam, s elindultam haza. Azt vettem tervbe, hogy a kellemes találkozás folytatásaként az archívumunk segítségével visszaidézem, hogy milyen diák is volt anno a mérnök úr.