Hírtár » Iskolai hírek » Egyéb
Sásné-jú
2015. 09. 28-án 16 óra 30 perctől A CSABAGYÖNYGYE KASZINÓBAN SÁSNÉ, ahol emberek zenéltek hangszerekkel. Ez az esemény késztetett minket arra, hogy jobban megismerjük a zenekart, amelyben egy vízműs barátunk, Hegedűs Józsi (12. A) is játszik. Személyes tapasztalataink alapján állítjuk, hogy miközben a zenéjüket hallgatjuk, vagy a koncertjeiken tombolunk, egy egészen elragadó, katartikus élmény fog el minket, mely az egyedi előadásmódnak és a hangzásnak köszönhető. Ezen érzéseket és a zenekar trash hátterét próbáljuk meg most átadni nektek.
Interjúnkat a városi jelentőségű, de ugyanakkor minden oldalról deriválható Sásnéról a Garabonciás napok után 2 héttel készítettük. A cikk megjelenésére egyrészt azért csak most kerül sor, mert az írók lustálkodtak, másrészt pedig kapóra jött január 9., a zenekar születésnapja. Így, mi ezzel a cikkel kívánunk nekik „rokktól” hangos születésnapot!
Korábban volt mindenféle felállás: kezdve az Idegbajos patkányvesétől, a Vadvirágos réten keresztül, az Álomvilágon át, egészen a Halott kisállatokig. Ezekben egy csomó arc szerepelt, köztük állandó tagként Hegedűs Józsi is.
Arcok:
- Üldözési mániás dobos
- Egy srác, aki nagyon elhitte, és két hét alatt tanult meg egy dalt
- Basszusos Kriszti csaj, aki jó arc volt, csak elköltözött Mosonmagyaróvárra
- Kovács Ákos
- Árpi, aki nem hipster, és nem is szereti, ha ennek nevezik. Róla tudni kell, hogy első próbáján arcának csak az egyik felét borotválva jelent meg.
- Sás Norbi, aki a Patkányvesén kívül az összes zenekarnak része volt, még a mostani felállásnak is. A Sásné mint név Norbi hiányának hatására keletkezett.
- Tajti Tamás, aki pár hónapig plusz gitárosként zenélt Józsiékkal.
A mostani felállás kialakulásáról: Miután Józsi kilépett saját bandájából, a Patkányveséből, elhatározta, hogy keres egy dobost. Ekkor ismeretlen okok miatt mindenféle névrokont bejelölt a Facebookon. Egy Hegedüs Szabolcs nevű emberre talált, akinek a legjobb haverja volt Kecskeméti Imre. Végső elkeseredésben Józsi megkérdezte Szabolcsot, hogy használhatja-e a dobosát. Itt kezdődött közös pályafutásuk, Főnök tagja volt (sorrend szerint) a Vadvirágos rétnek, az Álomvilágnak, és a Halott kisállatoknak is. Gréti első „beavatkozása” a zenekar életébe 2015 januárjában egy frusztrált hangulatú fellépésen volt. Ekkor már egy éve és pár hete együtt voltak Józsival. A koncerten történt (ami Árpi utolsó fellépése volt), hogy egy gúnyolódó nézővel veszett össze Józsi. Frontemberük mérgében vagy talán bizonyítási vágyának hatására belebukfencezett az erősítőbe. A következő pillanatban a szitkozódó ember Józsi felé indult meg, és ekkor lépett közbe Gréti. Egy fenékbe rúgással védte meg a földön fekvő Józsit a felbőszült embertől. Ekkortól tekinthető Gréti a zenekar tagjának. Ő került be Árpi megüresedett helyére.
Beszélgettünk:
Lelketekben mindig ott volt valami dallam?
G: Ott vót.
J: Ha arra gondolsz, Cseh Tamás és Bereményi Géza művei hatnak legjobban a lelkemre. Volt, hogy kémiaórán doboltam két ceruzával.
F: Nem mindig, de gyakran hallhatók dallamok személyes elszeparálódásomban.
Gyűjtöttetek-e buzogányt gyerekkorotokban?
J: Nem, de sípolós füvet igen, amivel lehet zenélni.
Mi a véleményetek arról, hogy az ember felnőttként is maradjon gyerek?
J: Óvóbácsi akarok lenni.
F: Legalizálnám ezt az ötletet.
Mi a véleményetek a mainstream ágazatokról?
J: Lehet úgy mondani, hogy divat? Látom, hogy rengeteg ember van, akik olyanok mintha egyformák lennének, nem tudom, hogy felfogják-e, látják-e magukat kívülről. Az egyéni értékek fontosabbak, legalábbis nekünk. A zenénk a miénk, a művészet megismételhetetlen, egyszeri és egyedi. A világ talán szebb lenne, ha nem mainsteam és underground lenne, hanem végtelen, egyedi személyiség. Néha úgy érzem, hogy a mainstreamet unalmas, buta emberek alkotják, akik elnyomják, lenézik az egyéniséget, a művészetet, az értelmet.
Szerettek hintázni, ha igen miért?
G: A magasban olyan, mintha repülnék, alacsonyan hányingerem lesz tőle.
F: Igen, mert fless.
Mit jelent nektek szabadnak lenni?
G: Annyit lenni egymással, amennyit csak lehet; annyi könyvet olvasni alvás nélkül, amennyit csak tudok. És nem szólnak rám.
J: „Az én Istenem az örök szabadság
Az én Istenem az örök remény
az én Istenem mindenét nekem adja
de az én Istenem nagyon szegény”
F: Azt gondolni, azt tenni, amit akarok, úgy látni a világot, ahogy akarom, csak önmagamtól függni, semmi külvilágitól.
Szokott széthullani a világ körülöttetek?
G: Állandóan csak azt csinálja.
J: Periódusosan.
F: Mivel, amit külvilágként érzékelek, belülről fakad, és a látásmódomtól, hozzáállásomtól függ, hogy hogyan is érzékelem, nagyon ritka.
Depresszió milyen formája ér el titeket?
G: Szerencsére a rádióban nem adják...
J: Török Árpád igazgató úr biztosan örülne, ha ez megjelenne a suli oldalán...
F: Nem szeretem azt a bandát, szóval rezgésként, amit zenének neveznek; önszántamból sose. Pszichológiailag akkor ér el, ha kimerülök a hétköznapokban, unalom és kedvtelenség formájában kb. havonta 1-2 nap.
Szeretitek az irodalmat, ha igen miért, vagy kiket az irodalomból?
G: Nekem az életem az irodalom, írni és olvasni is szeretek. A kedvenc magyar költőm Radnóti Miklós, kedvenc novellaíróm pedig Lovecraft.
J: Szeretem az irodalmat, de valahogy sosem jutottam túl az iskolai órán tanultakon. Idei nagy kedvencem Móricz Zsigmond. A megzenésített versek jobban lekötnek.
F: Természetesen. Olvasni jó, sok a pozitívuma. A zenében is van némi líra, a szövegek hasonlíthatók versekhez. Igazából kedvencem nincs, nem merültem el írók-költők életútjában. Ha magyart kéne mondani Ady Endre a kedvencem, ő egy punk-rock sztár volt :), külföldiek közül William Burroughs.
Zenétekben érezhető a fájdalom, ez minek a hatása?
J,G: A fájdalom a fájdalom hatása.
F: Józsi a felelős főszerkesztő, ő írja a dalokat.
Mi a véleményetek a rasszizmusról?
J: Az én nézőpontomból őrültség.
F: Sokféle gondolkodásmód létezik, az emberi hülyeség határtalan.
Józsi, a cigányság mennyire játszik szerepet a dalokban?
J: „Két szék között a földre ült" helyzetben vagyok, és nagyon nyomja lelkem a téma. Az érzékenyebb, mélyebb dalok sokszor nem jutnak el a próbateremig, de például a Galamb refrénje, amit feljebb leírtam, a cigányok istenképét mutatja be.
Mi a véleményetek a tetovált emberekről?
G: Mivel mindketten (J) ki vagyunk varrva, mint a hülyegyerekek, ezért nincs róluk rossz véleményünk. Nem ez határoz meg egy embert.
J: Azokat nem szeretem, akik ítélkeznek ilyenek alapján. Nekem is van tetoválásom, és óvónéni szeretnék lenni.
F: Engem egyáltalán nem zavar, viszont én nem szeretnék magamnak.
Ti lázadtok?
G: Én inkább hisztizek.
J: Kicsit agyonrágott téma, nem direkt van. Fiatalok vagyunk, és még nem törődtünk bele a rossz dolgokba.
F: Bizonyos értelemben igen, de nem mondanám magunkat nagy lázadóknak.
Mit tudtok a spirituális dolgokról? Mennyire érdekel ez titeket?
G: Engem nagyon érdekel, otthon vagyok a témában. Úgy is lehet mondani, hogy másodállásban boszorkány vagyok.
J: Jobban érdekel a valóság, arról is van még mit tanulnom. A tündéres könyveket viszont szeretem.
F: Érdekel a dolog, sokat olvasok ilyesmiről, de a pozitív része érdekel, hogy miként tudok fejlődni, több lenni, nem pl a démonidézés. Szoktam meditálni, pozitív energiát küldeni, felhasználni.
Józsi, milyen hangszereid vannak?
Az első hangszerem egy csúnya, hamis furulya volt. Megfordult nálam olyan hangszer, aminek nem is tudom a nevét.
Van egy régi hegedűm, inkább tisztelem, mint hogy tudnék rajta játszani. A másik nagy büszkeségem apukám Jolana Pampero basszusgitárja (1960-as évekből).
Akartál már szőke hajú lenni?
G: Voltam is.
J: Apukám megkérdezte egyszer, hogy nem-e leszek szőke, mint a Nickelback. Szerintem Kurt Cobainre gondolt.
F: Voltam kiskoromban, amiből egy tincs maradt meg, a mostani hajamban, mintha melír lenne. Nem akartam sose szőke lenni, de amikor az voltam, nem hiszem, hogy zavart.
Mit éreztek akkor, amikor játszatok, illetve amikor hangszerekkel zenéltek?
G: Szeretek közel lenni a földhöz, amikor játszom, ez kikapcsol, ilyenkor elvagyok magammal.
J: Szeretem becsukni a szemem, és ami a meglepő, hogy ilyenkor elmúlik az allergiám.
F: Szabadságot.
Záró kérdésünk a jövőképükkel volt kapcsolatos, melyre akkor ezt a választ kaptuk: Szeretnénk rendes felvételeket gyártani. (Ez azóta már megtörtént. Aki kíváncsi a demóikra, az keresse meg Hegedűs Józsit.) És szeretnénk, ha egyben maradna a zenekar. Bárhol is járunk, mi mindig zenélni szeretnénk, mert a zene az életünk.