A vízről vízműsöknek – másként

Mindenki ismeri a vizet – ki többet, ki pedig kevesebbet tud róla.

Szinéről, szagáról, halmazállapotáról, szerkezetéről sokat tanultunk. Mindenféle tulajdonságairól földrajzból, fizikából, kémiából és biológiából származnak ismereteink. Azt is tudja szinte mindenki, hogy a Földön mindhárom halmazállapotban előfordul.

Talán most, télen a legizgalmasabb a szilárd halmazállapotú víz, vagyis a jég, illetve a hó.

A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek.

A hókristály jellegzetes formáját Kepler látta meg először 1611-ben (de nive sexangula - a hatszögű hó). Az egyre tökéletesebb mikroszkópok tették lehetővé a hópelyhek művészi alakzatainak jobb megismerését. Évek türelmes munkájának köszönhetően Bentley amerikai és Glaisher angol természettudósok révén kerültünk közelebb a hókristályok szerkezetének rejtelmeihez. A szabad szemmel egyformának látszó hatszög alakú képződmények fantasztikus formagazdagságot mutatnak mikroszinten. Nincs két egyforma hókristály, de hasonlítanak abban, hogy a főküllők 60°-ú szögben metszik egymást. Belőlük ugyancsak 60°-ú szögben mellékküllők ágaznak ki.

Ezt a különleges világot illusztrálják a következő képek: