Iskolánkban hagyomány, hogy a december végi ünnepek közeledtével szervezünk egy vidám műsort, azaz egy laza délelőttöt az aulában felállított karácsonyfa alatt. Ez rendszerint az év utolsó tanítási napjára esik, - így történt az idén is.
Az órák már az ünnep jegyében teltek, a szünetekben pedig mulatságos műsorszámok szórakoztatták a tanulásban megfáradt vízműsöket. Sok vállalkozó szellemű diák a részvételt is vállalta a produkciókban, melyek közül a karaoke aratta a legtöbb tapsot. A „művészek” komoly díjazásban is részesültek: mindenki szaloncukrot kapott. A tömegben gyakran feltűnt két télapó, valamint csinos krampuszok és angyalkák.

Aztán legördült a függöny, a csengő az utolsó óra kezdetét jelezte. Az aulában a reggeli szorgos építő kezek lebontották a díszletet, elszállították az erősítőt, a hangfalakat a vetítőt, leengedték a vásznat, eltakarították a szemetet. Már csak a karácsonyfa jelezte a rendkívüli napot. Kicsengetés, búcsúzkodás, jókívánságok. Váljanak valóra!
Vízműsök! Szép ünnepet!