Jó néhány éve tanítok a Vízműben, ez idő alatt, szinte mondanom sem kell, hogy megtapasztaltam elég sokféle hozzáállást a műszaki ábrázoláshoz. Amikor valaki nyílt napon először hallotta ezt a szót, az biztosan a számítógép képernyőjén mozgó hatalmas épületek vázát képzeli el, amit néhány egérmozdulattal lehet még látványosabbá tenni.
Nem is csoda, hogy aki először hall felőle, egyből az elektronika jut eszébe, hiszen korábban a fiatalok jelentős része nem látott ilyet, esetleg csak az interneten vagy TV-ben. Amikor a 9. évfolyamosok megtudják, hogy ez miről is fog szólni, a szemükön látom, hogy kinek fog tetszeni és ki az, aki még a legrosszabb tantárgynak sem tudja majd nevezni.

Az örömöm határtalan volt, amikor a 10. évfolyamba járó diákok felfigyeltek, egy népszerű közösségi oldalra feltett képre, ami egy régebbi tanítvány műszaki rajzát mutatta. Azonnal érdeklődni kezdtek, másnap szinte egymás szavába vágva kérdezték, hogyan lehet ilyet csinálni?

Sőt, iskolánk egyetlen Bélája, aki egy szorgalmas tanuló, - még aznap éjszaka - el is készített egy olyan rajzot. Ez egyébként nem is tananyag. Ekkor gondoltam arra, hogy azoknak a tanulóknak, akik ilyen érdeklődéssel fordulnak a műszaki ábrázolás felé, egy külön csoportot hozok létre.

Szerencsére az iskolavezetés és a tantestület támogatja, ha egy Vízműs diákot komolyan érdekel egy tantárgy. Ahhoz képest, hogy a mai világban szinte teljesen elveszti a varázsát az, ha valaki papírra rajzol ceruzával és néhány vonalzóval és néhány egyszerű technikával, a jelentkezők száma meglehetősen nagy volt. Ez talán betudható annak, hogy a régebbi diákoknak csak azok az órák maradnak meg, amikor sikerként tekinthettek egy-egy komolyabb rajzra, melyet ők maguk készítettek.

A diákoknak kellemes és hasznos foglalkozás, hogy olyat csinálhatnak, ami érdekli őket. Talán a jövő építészmérnökeit üdvözölhetjük a köreinkben… Minden esetre egy élmény marad számukra egy „Dina féle” óra és egy csoport, mely a kötelező tananyagon túl, kicsit mélyebben nyújt betekintést ebbe a tantárgyba és annak szépségébe.

Dina Gáborné