Egy régi, 1994-es francia film címét kölcsönöztem: Leon (Jean Reno) egy profi bérgyilkos, akinek nincs otthona, nem ragaszkodik senkihez és semmihez. Ettől válik profivá.

Ősszel az Egészségmegőrző napon az osztályom 3. lett plakátkészítésben. Így adták át a jutalmukat : „Ezt a virágot nyertük tanárnőnek!”. Levelei rozsdásak, kókadtak voltak, csak a csomagolásában volt némi csillogás. Évek óta próbálok virágokat beleszelídíteni a párátlan, fénytelen, poros iskolai klímába. Minden odafigyelésünk ellenére megnyúltak, belesápadtak a hétköznapjainkba. Milyen jövő várhat itt erre a növénykére? De ahogy minden és mindenki kap tőlem legalább egy esélyt, ő is maradhatott. Jöttek a munkás, szürke napok jó és rossz osztályzatokkal, félévi értékelések nem kevés szépséghibával; veszekedésekkel, összetört tablettel, sírással, konfliktusokkal. Éltük egy osztály életét: szerettünk, nevettünk, és hetente egyszer meglocsoltuk, megfürdettük a virágunk leveleit. Elkezdtünk kötődni hozzá, mert a miénk, a 10. D osztályé.

Hogy jön ide Leon, a profi? Neki is volt egy cserepes virága - kicsit még hasonlított is a miénkhez-, azt vitte magával mindenfelé, és ez kötődés tette képessé arra, hogy védelmezőjévé váljon egy gyereklánynak Sebezhetővé vált. Mint mi mindannyian, mert nem vagyunk profik. Semmiben. Bár szeretnénk azzá válni. Hiába vannak dekorációként angyalszárnyak az osztályomban, esendők vagyunk, és nem tudunk szárnyalni. Megkötnek a gyökereink, amit mélyen egymásba eresztünk, hogy el ne sodorjon bennünket a szeretetlenség szele. Ideköt bennünket az iskolához, az elballagókhoz, az itt maradókhoz. Húsz év vert gyökeret bennem egy-egy feleltetésben, ami személytelen volt vagy éppen nagyon is személyes.

Nem vagyok profi. Vállalom. Kötődöm az utcához, a termekhez; a fiúhoz, a lányhoz; a színpadhoz, a kollegákhoz és nagyon mélyen az osztályomhoz. Akkor is, ha szidom őket, hogy hangosak, mint a csirkeól; akkor is ha cinkos a mosolyunk; ha valami célért együtt dobban a szívünk. Igen, kötődöm egy cserép virághoz, amely új levelet hajtott nekünk.