A címbéli mondat május 16-án hagyta el számat, amikor a Moszkva folyó gyaloghídján egyenpólós lányokat láttam.

- Honnan tudod? - kérdezte Laci barátom, akivel együtt érkeztünk egy rendezvényre.

- Nézd a pólójukat, magyar szöveg van rajta - válaszoltam, és döntöttem: ennek utánanézek.

 Odaléptem egy kisebb csoportjukhoz, és érdeklődve beszélgetést provokáltam:

- Where are you from?

- Hungary.

- Wow! Hungary, Budapest. That’s wonderful!

- No Budapest! Nyíregyháza!

- Nyir-egy-ha-za?

- Nyíregyháza! Mindegy, úgysem tudod, hogy hol van!

- Hát, már hogyne tudnám!

A lányok meghökkenésükben csaknem szívrohamot kaptak, aztán jött egy nagy hahota. A nagy nevetésre felfigyelt vezetőjük, akitől (és a lányoktól is) elnézést kértem a tréfáért. Bemutatkoztam. Mint kiderült, a híres Nyíregyházi Cantemus Kórussal hozott össze bennünket a szerencse; direktoruk, Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy pedig egy kedves ember. Invitált, tartsunk velük, folytatják a városnézést. A hívást elfogadtuk, a délután további részét velük töltöttük: Veréb-hegy, Lomonoszov Egyetem, Régi Arbát.

Este elköszöntünk a kedves társaságtól, és mindenki folytatta a saját programját. A lányok kaptak egy kis időt a bevásárlásra, vacsora után pakoltak, hiszen reggel indultak haza. Mi pedig nekivágtunk az Új Arbátnak, közben megfogadtuk: már láttuk őket, amint lehet, meg is hallgatjuk éneküket - élőben.

   Diribá