Idén elhatároztuk, hogy júliusban - másik két barátunkkal együtt - kerékpárral megkerüljük a Balatont. Balogh Dávid és Bertalan Balázs Gyulán tanulnak, mi ketten Miklós Szabolcs és Hack Dávid a Vízműt erősítjük. Hacki régebb óta bicózik, mint a többiek; ők egy éve kezdtek komolyabban foglalkozni ezzel a különleges sportággal. Hetente, - ha tehetjük - több alkalommal is elmegyünk edzeni. Egyesülethez ugyan még nem tartozunk, de tervezzük a csatlakozást a közeljövőben.

A szülők jóvoltából autóval tettük meg az oda vezető utat és négy óra körül elfoglaltuk a szállást. Az aznap estét pihenéssel töltöttük, így csak hajnali 3-ig maradtunk fent. Másnap a nyolc órai kelés nehezünkre esett, ezért csak 10 órakor tudtunk elindulni. Ez így utólag későnek bizonyult. Az első pár méteren észrevettük, hogy a fedélzeti kamera lemerült az éjszaka folyamán, így csak képek formájában tudtuk megörökíteni a Tour de Balatont. Siófokról indultunk. Az első 70 km még gyerekjáték volt, ezután következett a hegyi szakasz. Ám előtte még megálltunk egy lángososnál erőt gyűjteni. A hegyek még mindig gyönyörűek, bár eddig még nem volt alkalmunk érezni a nehézségeit. Az Apátsághoz érve kifújtuk magunkat, majd a rövid pihenő után jöhetett a lejtmenet, ami jól esett az emelkedők után. Kivéve a kínos részt amikor Szabi haverunk 60 km/h-val hirtelen egy árokban érezte magát. Szerencsére tudta folytatni a távot. Badacsony lejtőin sikerült egy zsebpénzünkhöz illő cukrászdát találni, ahol degeszre ettük magunkat. Így az utolsó szakaszok nehezebbek voltak a kelleténél. A 140. kilométerünk után már éreztük a fáradságot a lábainkban, de nem adtuk fel, bár ez a képeken nem így látszik. A kilométerek lassan fogytak, egyre többször kellett megállni, a csapattársak lemaradása miatt többször elszakadtunk egymástól. A Balaton sound egyes résztvevőinek a „motiválása” sem segített minket, de mi higgadtan kezeltük a helyzetet. Így csak minden második beszólót küldtünk el melegebb éghajlatra. A túránk vége fele kettészakadt a négyesfogat, és ránk is esteledett, de megérte a Balaton felett lenyugvó Nap látványa miatt. 23:00-körül értünk vissza a kiindulási városba, ahol még egy órát bolyogtunk, hiszen a szállás pontos helyéről egyikünknek sem volt használható információja. Egy-két telefon után értünk jött a safety car, és vészvillogókkal végigvonultunk Siófok belvárosán a nyaralóig. Mivel útközben nagyon eléheztünk, jólesett a bőséges vacsora. A fáradság miatt hamarabb jött álom a szemünkre, mint múlt éjjel.

Másnap olyan dél körül indultunk haza egy finom reggeli után, ahol még átbeszéltük az előző nap eseményeit. Nagyon jó élménynek bizonyult, bármikor megismételnénk. Ezért jövőre is tervezzük, bár akkorra ennél nehezebb szakaszt. A megtett távolság végül 221 km lett tíz óra alatt.

„Bárki, aki azt képzeli, hogy egyedül tud győzni a szelek körül és riválisai ellen, anélkül, hogy társaival tenné semmit nem tud. A tény az, hogy senki sem száll egyedül." /Lance Armstrong/ 

Hack Dávid 10. A és Miklós Szabolcs 10. B