Az élet rendje, hogy a végzősök elmennek; végzettségüket, tudásukat az egyetemen vagy új munkahelyükön hasznosítják. A tanév kezdetével azonban sokat gondolunk rájuk, utolsó közös akcióinkra: a kirándulásokra, a felkészülésre, a vizsgákra.

Mielőtt még a megmérettetésükre került volna a sor, terepgyakorlatra mentünk velünk. Idén tavasszal a célunk a Mátra és a Bükk volt. Legnagyobb sajnálatunkra az időjárás nem nekünk kedvezett, így a bükkábrányi bánya látogatását a nagy esőzések miatt más porgrammal kellett kiváltanunk. Szerencsére a Karácsond határában fekvő külszíni fejtésű Déli-bánya több kilátóból is megnézhető, így mi ezt és a gyöngyösi Mátra Múzeumot néztük meg hosszú utazásunk után, a legelső napon.

Pechünkre a múzeumban nem időzhettünk olyan sokáig, mint szerettünk volna, mivel a tavasz vége-nyár eleje az esküvők időszaka és a múzeum gyakran ad helyet efféle eseményeknek, és akkor is ez volt a helyzet. Gyöngyös után Egernek vettük az irányt, elfoglaltuk a szállásunkat, majd jöhetett a kötetlen program, a Szépasszonyvölgybe való látogatás, majd a nyugovóra térés, hogy másnap újult erővel kezdhessünk bele a kirándulásba. Második napunkon két szakmabeli kiválóság, Dr. Dávid Árpád és Fodor Rozália csatlakozott hozzánk mint túravezetők. Az ő vezetésükkel megfordultunk Szarvaskőn, Nagyvisnyón, Dédestapolcsányban, Nekézsenyen és Csernelyen.

Nem tudnék választani, mi tetszett jobban, a Mihálovits-kőfejtő bitumenes mészköve, a karbon agyagpala Nagyvisnyó mellett, amiben trilobita után kutattunk vagy éppen a Malom-hegyese, ahol rudistákra vadásztunk. És a harmadik nap sem maradt el izgalmakban az első kettő mögött, hazaindulás előtt még a gyöngyöstarjáni Füledugó-bányában gyűjthettünk különböző ásványokat. Haza már igencsak fáradtan és kőzetekkel, ásványokkal, őslényekkel megpakoltan érkeztünk.

És a gyakorlatot még csak kipihenni sem volt idő, már következtek is a technikusi vizsga gyakorlati részei. Az írásbelik és az egészségügyi gyakorlati vizsga már jóval hamarabb, még a kirándulás előtt, májusban lezajlott, így a gyakorlatok őrült számolgatások közepette kezdődtek meg, hogy vajon hány százalékot kell elérni, hogy egy-egy modul meglegyen. Változó eredményekkel, de szerencsére mindenkinek sikeresen zajlottak le a gyakorlati vizsgák. Egy kis fújásra, pihenésre volt lehetőségük a diákoknak, rohamléptekkel teltek a napok és elérkezett a szóbeli ideje is. Tanúi lehettünk pár igen kiemelkedő szóbeli feleletnek, és a nap végén mind a tizenhat diák megkapta a geológus technikusi bizonyítványt, jöhetett az ünneplés és a jól megérdemelt pihenés.

Pár napig azt hittem, ennyi volt, vége, többé nem hallok felőlük. Úgy tűnik, tévedtem, gyakran jelentkeznek, kérdeznek hogylétem felől, érdeklődnek az iskola, a többi diák és tanár iránt, segítséget kérnek kisebb-nagyobb kérdésekben, és úgy általában, gondolnak mindannyiunkra és a Vízműre. Egy szóval … mi is hiányzunk nekik.