Mint arról már korábban is beszámoltunk különösen eredményes szerepléssel értek véget a 22. Garabonciás Napok a Vízműsök számára. Török Péter és stábja a Vízmusic elnyerte a jogot, hogy Peti legyen a diákpolgármester. Erről a legtöbben már biztosan értesültetek valamilyen formában, azt viszont jóval kevesebben tudjátok, hogy mennyi munkával járt ez a stábtagoknak, kampányfőnököknek és Petinek, a jelöltnek is. Megkérdeztem egy tanítványomat, Sajben Mihályt, aki stábtagként vett részt a Garán, hogy meséljen nekem egy kicsit arról, hogy milyen felelősséggel jár egy ilyen rendezvény lebonyolítása.

Immáron harmadik alkalommal voltam stábtag a Garán belül, így van már betekintésem bőven abba, hogy ez mivel jár, tudtam mit vállalok, és ezt a többieknek is mondtam; próbáltam nekik felvázolni nagy vonalakban a helyzetet, hogy ez a hét nem egy piknik, nekünk ez nem feltétlen a bulizásról szól.

Igazából az egész szervezés jóval korábbra nyúlik vissza, egészen a Vízműs napok végéhez, amikor a Törkish Airlines párttal megnyertük az indulás jogát a Garára. A nyár első felében egy Facebook-os csoporton belül igyekeztünk összeszedni programterveket, egyéb észrevételeket, majd augusztusra kezdett már valami formája lenni az egésznek. Nos, ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag semmi kézzel foghatót nem tudtunk felmutatni, így sulikezdésre még mindig nullán álltunk, de már megvolt a név. A programok javát szeptember közepén, tehát Gara előtt durván két héttel dobtuk össze. Igyekeztünk a kevesebből többet kihozni, mint kiderült végül ez eredményesebb volt, mint a sok unalmas program.
Természetesen elkerülhetetlenek voltak a stábon belüli ellentétek, de ezekre nem hinném, hogy nagy hangsúlyt kellene fordítanom, legyen elég annyi, hogy az eredmény tükrében igyekeztünk rendezni a helyzetet. Nem volt szükség csapatépítő tréningre, jól kijöttünk egymással, de néha nem ártott fegyelmezni egy-egy „vigéckedő” stábtagot, többnyire azonban fegyelem volt.

Félreértés ne essék, sokan azt gondolják, hogy a stábtagok ezen a héten lógtak a suliból, egész nap csak szórakoztak… nos kérem, ez egyáltalán nem igaz: felelősségteljes „munka” volt a miénk. Biztosítani kellett a diákság számára a szórakozás lehetőségét, a programok változatosságát, a koncertek és disco-k biztonságát, ezekre odafigyelni és még sorolhatnám. Petivel már tavaly is stábtagok voltunk, nagyon is tisztában voltunk vele mit vállaltunk. Nehézségekkel telt hetünk volt, íme néhány „apróság”, amik nehezítették a dolgunkat, ellenben színesítették a hangulatot:
- Nehezen találtunk két normálisan működő, megfelelő aljzatú mikrofont.
- Leégettünk egy hosszabbítót.
- Beázott a sátrunk.

Igazából minden stábtag és a két kampányfőnökünk (Tenglovits Márkó „Tangó” és Kis Alexa „Főnökasszony”) szeméből kiolvasható volt egyetlen gondolat: megérte a fáradozást, idegeskedést, rohanást, NYERTÜNK és ez a fontos! Szegény Peti, már alig látott az örömkönnyektől és az ölelkező stábtagok sűrűjétől. Nem szeretnék senkit külön kiemelni a stáblistából, az kivételezés lenne, szerintem minden jelenlévő a tőle telhetőt és talán egy kicsit többet is teljesített azon a héten, amikor megmutattuk, hogy kikért csörögnek azok az üvegek! J

Ahogy az eredményhirdetés után, az ünneplés előtt gyorsan összeültünk, Peti gyorsan szólt hozzánk pár dicsérő és hálálkodó mondatot és bárki, aki szólni kívánt. Megosztottuk a fontosabb infókat egymással. Mindenki arcán ott ült a könnyes öröm, történelmet írtunk. A többi stábbal sikerült jó kapcsolatot elérni, kölcsönösen segítettünk más iskoláknak is. Természetesen a barátságos környezet is lehetett az oka annak, hogy a Vízmusic stand előtt mindig tömeg volt, sokan voltatok kíváncsiak a rendezvényekre, programokra. Megadtuk a hangulatát a Garabonciás napoknak, ennek visszhangja is volt, pozitívak voltak a visszajelzések. A végeredményből következik, hogy az elektorokat is sikerült meggyőzni, hiszen vitathatatlan és elsöprő győzelmet arattunk.

Számomra felejthetetlen marad ez a Garabonciás is, így ötödik évemre végre összejött egy győzelem, amit még sokáig emlegetni fog a város diáksága. Petivel szeretnénk, hogy ha az iskolán belül maradna egy úgy nevezett „keménymag”, akik a garabonciás stábjában mindig jelen vannak, jó szervezők, vannak megfelelő kapcsolataik, stb. Jómagam nevében csak annyit, hogy az elkövetkező években a Garabonciás szervezők körében szeretnék majd tovább munkálkodni, de természetesen a tőlem telhető segítséget továbbra is megadom az iskolának. Remélem, a további években is hasonlóan szép eredményt fog elérni a minket követő stáb!

Az egész stáb nevében szeretnénk megköszönni a támogatásotokat, hogy kilátogattatok a programjainkra, szurkoltatok nekünk a hajrában, és hogy ott voltatok velünk, amikor tényleg értünk csörögtek „azok a bizonyos” üvegek!