Október 18-án vízműsök sokasága töltötte meg a vasútállomás nagy várótermét. Mindenki csinosan felöltözve, teli kíváncsisággal várta a berobogó vonatot. A várakozás sajnos egy kicsit hosszabbra nyúlt, mert a vonatunk majdnem fél órát késett. Ez azonban mit sem rontott a hangulatunkon. Az egyik kabinból jobban áradt a felszabadult nevetés, mint a másikból. Szerencsére az Erkel Színház nagyon közel van a Keleti pályaudvarhoz. Még tíz perc sétára sem volt szükség, és megpillantottuk a szépen felújított épületet. Az Erkel Színház egy igazi építészeti remek. Kívülről és belülről is gyönyörű. Hatalmas terek jellemzik, és a díszítés is nagyon szép.

Érkezésünk után pár perccel már kezdődött is az előadás. Énekórán már tanultunk a Háry Jánosról, énekeltünk belőle dalokat is. Az egész művet azonban csak most láthattuk, hallhattuk teljes egészében.Nagyon nagy élmény volt. Miről is szól ez a daljáték?

A nagyabonyi csárdában gyülekeznek a törzsvendégek, akik szívesen hallgatják az öreg obsitos, Háry János meséit. Az országhatár két oldala két ellentétes képet mutat. Az osztrák oldalon a fagy és a jég az úr, míg a magyar oldalon hét ágra süt a nap: kellemes, meleg idő van. Háry és huszárai a galíciai határt őrzik. Mária-Lujza hazafelé igyekszik édesapjához, a császárhoz, de a mogorva silbak nem akarja őket átengedni. Addig nem is mennek semmire, amíg Háry közbe nem avatkozik. A hercegnő természetesen azonnal megjutalmazza segítőjét: felajánlja Hárynak, hogy jöjjön vele Bécsbe, ahol beléphet a császári testőrséghez. Örzse, János szerelme még ide a világ végére is követi szerelmét. Napóleon hadüzenetet küld Ferenc császárnak. Háry nagy sietve indul a csatába. A huszárok Majland alatt járnak, ahol sor kerül majd a döntő ütközetre. Háryék győzedelmeskednek.  Ferenc császár már öreg és érzi, hogy nincs sok ideje hátra. Örömmel adná hát feleségül lányát a derék magyar vitézhez, és így legalább lesz örököse is, akire hatalmas birodalmát hagyhatja. De Hárynak nem kell se császári cím, se birodalom, se Mária Lujza keze. Mert ott van már neki Örzse, az ő igaz szerelme. A szerelmesek otthon lagzit csaptak, és boldogan éltek, amíg szegény Örzse meg nem halt.

A jelmezek, az ének és a díszlet is nagyon tetszett nekünk. Élő zene kísérte az énekeseket, és néptáncosok tették még hangulatosabbá az előadást. A szünetben a színház büféje várta a vendégeket. Nagy élmény volt látni, hogy mennyi kíváncsi fiatal foglalta el az ülőhelyét a szünet után. Az előadás befejeződött, így szép lassan visszaballagtunk a Keleti pályaudvarra, majd kis várakozás után, hazaindultunk. A visszafele úton sok mosolygós vízműssel lehetett találkozni. Remek napot és rengeteg élményt tudhattunk magunk mögött. Bár a végére már mindenki elfáradt, de örömöt láttunk a másikra nézve. Senki sem bánta, meg hogy eljött. Ha a jövőben lesz még rá alkalom, biztosan az elsők között fogunk élni e páratlan lehetőséggel.