Iskolánk 10. E osztályos tanulója Tóth Szilvia. Kevesen tudják róla, hogy ő valójában a Csepel-szigeten lakik, azt pedig talán még kevesebben, hogy milyen sokszínű egyéniség.

‐ Miért választottad ezt az iskolát?

‐ Amikor a szüleimmel a továbbtanulásról döntöttünk, nagyon fontos szempont volt, hogy olyan iskolát válasszunk, ahol szakmát is tanulok. Megtetszett a geológia, mégis később a vízügyi és környezetvédelmi szakmacsoport mellett döntöttem.

‐ Miért pont a vízügy?

‐ Nem kell messzire mennem, hogy élővízzel találkozzak, hiszen otthon Szigetszentmártonban a házunktól pár méterre folyik a Ráckevei-Duna. Kiskorom óta szoros kapcsolatban élek a természettel és persze a folyóval is. Ez vezérelt a választásban is.

‐ Milyen hobbijaid vannak?

‐ A hobbijaim közül több is a Dunához köthető. Nyáron sokat szoktunk evezni, csónakázni. A horgászást is nagyon szeretem, aminek nálunk a családban hagyománya van. Már a dédnagyapám is nagy horgász volt, pedig abban az időben nem akárkinek lehetett. Engem apukám tanított meg horgászni. Sokan húzódoznak a csalitól, és unalmasnak tartják az egészet, de ezt én nem így gondolom. Szerencsére hamar belejöttem. Olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt még horgászversenyt is nyertem. Vannak a családunkban rekordok is, hiszen a 8 éves öcsém egymaga fogott ki egy 11,5 kilós csukát. Apukám legnagyobb fogása egy 110 kilós harcsa volt, amit Olaszországból hozott haza.

‐ A tanulmányi eredményed is igen kiemelkedő. Mire jut még időd a tanulás mellett?

‐ Ha van szabad időm, akkor olvasok. Nagyon szeretem a romantikus történeteket, de a természetfeletti dolgokról szólókat is. Az úgynevezett vörös pöttyös könyvek a kedvenceim, amiket kimondottan az ifjúságnak szánnak. A téli szünetben is olvastam. Több könyvet is. Az egyik Stephanie Perkins: Anna és a francia csók, a másik egy időutazásos mű: Kerstin Gier: Smaragdzöld. Az első Anna történetét írja le, aki Franciaországba kerül, ahol megismerkedik az igazi szerelemmel. A második könyv az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik, mégpedig azzal, hogy hogyan tűnhetnek el a betegségek a világból, és hogyan válhat az ember halhatatlanná. A könyvben ezek az álmok beteljesülnek, bárcsak a valóságban is így lenne.

‐ A kezed mindig tele van színesebbnél színesebb ékszerekkel. Te magad készíted?

‐ Igen. Nagyon szeretek kézműveskedni. Készítek karkötőket és persze sálat is horgolok. Régebben még tűzzománcoztam is.

‐ Nagyon sokszínű egyéniség vagy. Köszönöm, hogy meséltél magadról. További sikereket  kívánok!