A víz világnapjára

Napja sok mindennek van, vannak hétköznapok, ünnepnapok, névnapok, születésnapok. Az utóbbiak jellemzően hozzánk, emberekhez kötődnek. De ünnepe a víznek is van. Mi is ez a világban?
A víz világnapját minden évben március 22-én ünnepeljük. Valóban ünnepeljük? Ez viszont egyáltalán nem biztos, pedig tényleg ünnepelni kéne. A víz léte, nem léte meghatározza életünket. Gondolkozzunk el azon, hogy egy nap hányszor nyitjuk ki a csapot, hányszor emeljük poharunkat, mit ér egy fürdő, egy hűsítő pohár víz. Próbáljunk víz nélkül főzni, mosni, mosogatni. Ugye nem megy. A víz kincs, sok helyen a világban úgy érzékelik, hogy ami nincs. Ahol nincs, ott élet sincs. (Lásd föntebb).

A víz kincs, nem végtelen, vigyázni kell rá, feleslegesen ne használjuk, jobban kéne vigyázni rá. Talán úgy jobban, mint Európában sokan mások. Megtörtént az az eset, hogy hazánkfia családjával Németországba utazott egy ott élő család meghívására. Utazás után ugye végre jól esne egy fürdő. Természetesen a fürdőzést serdülőkorú lányuk kezdte. Az otthoni stílus szerint lazára vette a zuhanyozást, 10 perc után a házigazda zavartan kezdett viselkedni. 15 perc után kezdett vörösödni. 20 perc után – mivel a lány továbbra is pancsolt – megjegyezte, hogy ilyen sokáig nem szabad fürdeni, mert az bizony pazarlás. Jó lenne, ha mi is megfogadnánk az intelmét, mert sajnos igen sokan pazarolják kincsünket, az ivóvizet!
„Vizes” iskola lévén, nem feledkezünk meg mi sem a víz világnapjáról, ami idén a „Víz és energia” szlogen jegyében zajlik. A víz ünnepének jegyében szerdán a vízműsök népes csoportja látogatott el a békésszentandrási duzzasztóműhöz tanulmányi kirándulásra; a mai napon pedig iskolánkban minden az ünnepeltről szólt.