Gyerekként mindig úgy gondoltam a vakációra, mint a Tüskevár Ladó Gyulája. Alig vártam, hogy végre vége legyen a tanulásnak, és jöjjön az édes semmittevés, vagy a folyópart, a horgászat, a Nagyiék udvara, a szomszéd gyerekekkel való „bandázás”… És jött is, menetrendszerűen, minden nyáron. Emellett szinte minden évben elmentünk a családdal egy hétre a Balaton partjára, vagy ha nem oda, akkor Tahitótfalu fölé a hegyekbe, a baptisták üdülőjébe. Annak idején, 19 évvel ezelőtt többek között ezért is választottam a tanári pályát, mert úgy gondoltam, így a család „együtt tud mozogni”: tanítási szünetekben együtt vagyunk, és közösen tervezhetjük a szünidős programokat. Ez nagyjából így is van. Persze a programok azóta változtak. Most is van, hogy „teszem a semmit”: úgy lazítok, hogy csak nézek ki a fejemből, és csak úgy vagyok. Ilyenkor passzív módon pihen az agyam, simulnak az idegeim.
Természetesen ez a fajta pihenés csupán elenyésző részét képezi a vakációnak. Többnyire aktív „mástevéssel” telik az idő. Feleségemmel évek óta táboroztatunk gyerekeket a nyári szünetben, különböző helyeken: közel 10 éve az észak-magyarországi Hernádszentandráson, 40-60, többnyire roma gyerekkel; Békésen gyülekezeti napközis táborban; szintén északon egy pányoki alapítványi táborban (gyermekek és fiatalok között); Erdélyben a zilahi baptistáknál zenetáborban, Székelykeresztúron a baptista gyülekezet napközis táborában, Székelyudvarhelyen, Musical-táborban.
Szeretem ezeket a lehetőségeket, mert itt más képességeket kell „megmozgatni”, mint év közben: színjátszás, kézműves foglalkozás, játékszervezés. Idén sem volt ez másképpen, a képek tanúskodnak róla.

1. Vágás, ragasztás...	2. A játékot nemcsak szervezni, de élvezni is lehet!	3. Éneklésvezetés egy ificsoportban
4. Góliátként hetvenkedem...-)	5. Igehirdetés Székelykeresztúron	6. Lyukasztás, kötözés...
	7. Az a bizonyos semmittevés...