Kedd volt. A napirendünk azonban nem úgy alakult, ahogy egy „szokványos” kedden szokott. Az őszi szünet kitörése előtt egy nappal a 11. E osztály a tanterem helyett Gyula felé vette az irányt.

Első állomásunk a Tájvízház volt. A Városház utcai épületben korábban gőzfürdő üzemelt. A felújítás után táj-, víz- és fürdőtörténeti bemutatók helyszíne. Először a vetítőterembe léptünk, ahol a kiállítás témájával kapcsolatos filmet tekintettünk meg. Sétánk során láthattuk Huszár Mátyás 1822-ben készült térképét a Körös-vidékről, majd légi utazásra invitáltak bennünket egy film segítségével. Ezután megtekintettük a kettős medenceteret.

Nagyon érdekes volt látni, hogy már sok-sok évvel ezelőtt is milyen nagy kultúrája volt a gyógyvízzel történő gyógyításnak. A gyógyfüves szobában a javasasszonyokról és a népi gyógyítókról tudhattunk meg többet. Láthattunk szárított gyógyfüveket és hüllőket is. A korhű berendezésnek köszönhetően részesei lehettünk egy 16-17. századi fürdőjelenetnek a kupolás teremben. Végül Dr. Mosonyi Emil emlékszobájába léptünk be. Nagyon sokat köszönhetünk neki, hiszen szakértőként részt vett a duzzasztómű építésében Békésszentandráson.

Élményekkel töltekezve indultunk tovább következő gyulai úti célunk, a duzzasztó felé. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A gyakorlatban is láthattuk, hogy hogyan is működik egy ilyen építmény. A duzzasztóval biztosítják a megfelelő vízszintet az Élővíz-csatornán.

Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönettel tartozunk vendéglátóinknak, a minket kísérő tanároknak, Martinák Judit tanárnőnek, Hrabovszki Edit tanárnőnek és osztályfőnökünknek, Endrődi Mónika tanárnőnek. Úgy gondolom, hogy nemcsak nekünk, vízműsöknek élmény ezeket a helyeket meglátogatni, hanem bárkinek, aki többet szeretne megtudni Békés megye vízkincséről.