Aki ismer, tudja, hogy a testnevelés óráktól mindig kirázott a hideg. Egykori tanáraim mesélhetnének a kötelező gyakorlataimról….( kötélmászás, szekrényugrás, gerenda…., hadd ne soroljam!) Felnőttként azonban – köszönhetően a női hiúságnak is (no igen, Oroszlán vagyok!) – hiányozni kezdett a rendszeres kínkeservesnek érzett testnevelés óra, és amolyan amatőr módon, de viszonylag rendszeresen próbálkoztam a „kötelező” alakformáló programok teljesítésével.

Szerepelt a repertoárban Bíró Ica, Rubint Réka és más fitnesskirálynők és királyok gyakorlatsora. A választás azon múlt, mikor mihez éreztem kedvet, vagy melyikkel sikerült a lustaságot legyőzni. Egy ideje azonban szinte teljesen leálltam mindenféle mutatvánnyal, és bizony túl a negyedik x-en azt éreztem, nem tűr halasztást, hogy amolyan korosztályomnak megfelelő módon, de rendszeresen mozogjak. Arról nem is beszélve, hogy mindenfelől megtaláltak különböző figyelmeztető cikkek, hogy bizony 40 felett kötelező a mozgás. Lelkiismeret-furdalástól gyötörve (a kilók is kezdtek szépen gyarapodni a kényes helyeken), szinte naponta foglalkoztatott a gondolat, hogy muszáj tenni valamit. Elkezdtem futni (sosem szerettem), persze abbamaradt. Fogadkoztam, hogy legalább heti 2-3 alkalommal sort kerítek egy kis alakformáló tornasor elvégzésére, de persze „sosem volt rá idő”. Aztán jött a megváltó megoldás, ami persze roppant kényelmes is! Idén szeptembertől tanít a Vízműben egy testnevelő tanárNŐ, Hricajuk Tímea, aki a tömegsport keretében meghirdette, hogy női tornát tart az iskolában. Mint utólag kiderült, ezt elsősorban diákoknak szánta, de egyelőre nem sokan csatlakoztak a programhoz. Egyik kolléganőmmel azonban (Bereczki Katalin tanárnő) türelmetlenül várjuk a keddeket, hiszen hetente, ezen a napon ½ 3-tól legalább egy órán át jó társaságban, kellemes hangulatban, mindent beleadva (a magunk módján persze), nagy igyekezettel hagyjuk vezetni magunkat „személyi edzőnőnknek”. Meg kell állapítanom, hogy bizony nagyon be vagyok rozsdásodva, és itt is kínkeservesen, mégis egy utólag jelentkező jó érzéssel és felfrissüléssel, nagy fegyelemmel igyekszem azon, hogy visszanyerjek valamit a korábbi kondíciómból. Motivációként otthon kaptam egy nagyon profi jógamatracot ajándékba a kedvesemtől, hogy még nagyobb kedvvel, lendülettel és kitartással teljesíthessem a tervem. Hogy ebből gyökeres életmódváltás lesz-e, azt nem ígérhetem, viszont egy biztos: elindult valami. A magunk ütemében és teherbírásával, tényleg személyre szabottan heti egyszer már biztosan tornázunk egy órácskát, és ez mindenképpen több mint a semmi. Ezúton szeretnék egy felhívást is közzétenni: rajta, csatlakozzatok, minél többen! Kolléganők, diáklányok, legyen nekünk is egy „sportnapunk”, ahogy a fiúknak a pénteki foci! Köszönjük, Timi ezt a lehetőséget! Kérlek, ne hagyd, hogy feladjuk, és Te is tarts ki!!!!!!!!!