Az Alföldön élek, de szeretem a hegyeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Nekem viszonylag ritkán van alkalmam túrázni, az osztályomba járó egyik fiú viszont gyakrabban látogatja a magaslatokat. Balkus Bencével beszélgettem.

Mikor kezdtél érdeklődni a túrázás iránt?

Hetedikes voltam, amikor részt vettem az első hegyi túrán. Családunkból már korábban jártak kirándulni, ennek hatására kaptam kedvet én is.

Milyen gyakran indultok útnak?

Évszakonként átlagban két alkalommal. Hétvégente egynapos, nyaranta három, illetve négynapos túrákat teszünk. Általában négy-öt személy vesz részt a kirándulásokon.

Milyen területeket kerestek fel?

Az előző hétvégén például a Királyerdő felé vezetett az utunk.

Leggyakrabban a Bihar-hegységbe megyünk, de voltunk már távolabb. Így Herkulesfürdőn, és a Duna szerb-román határszakaszánál is jártunk. Magyarország legtöbb hegyvidéki területén is barangoltunk, bár a Dunántúlon vannak még e tekintetben “fehér foltok”.

Van-e kedvenc útvonalad vagy helyed?

Szeretem a Jád-völgyét, a vízesés és az táj hangulata miatt; a Mező-havast illetve a Szamos-bazárt tudnám még kiemelni. Érdekelnek a barlangok is.

Mennyire nehezek ezek a túrák?

Ez változó. A megtett táv 15 és 22 kilométer között van, a szintemelkedés körülbelül 800 métertől 1400 méterig terjed.

Geológus szakra jársz, összekapcsolódik-e a természetjárás az ásványok, illetve a kőzetek gyűjtésével?

Igen, szoktam hozni szép formájú, különleges kőzeteket, de hegyikristály és pirit is szerepel a gyűjteményemben, melyet néha vásárolt kincsekkel is kiegészítek.

Milyen terveid vannak erre az évre?

Ami a nyarat illeti, még nincs kialakult elképzelésem, de egészen biztos, hogy megyünk valahova túrázni.

Jó kirándulásokat, szép élményeket kívánok, és köszönöm a beszélgetést.