Cservenák Berill első helyezést ért el egy békéscsabai irodalmi pályázaton. Ennek apropóján fordultam - az internet segítségével - kérdésekkel a 10. B-s magasépítő szakos, és egyúttal humán érdeklődésű Berillhez, hogy a vizmu.net olvasóit is megismertesse írói vénája tehetségével.

-  Miről írták ki ez a pályázatot?

-  A pályázat az első világháború kezdetének 100., illetve Gyóni Géza születésének 140. évfordulójára való megemlékezés céljából jött létre.

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket…” címmel lehetett irodalmi alkotást beadni, amely lehetett novella, esszé, fiktív napló, visszaemlékezés, interjú vagy vers. A lényeg természetesen az volt, hogy kapcsolódjon a téma a háborúhoz és a költőhöz. A megadott cím Gyóni Géza egyik híres költeményének ismétlődő sora és címe.

-  Milyen pályamunkával érted el sikeredet?

-  A meghirdetett címre beadott pályamunkámat elláttam egy alcímmel: Ládába zárt száz év. A fiktív napló kategóriára esett a választásom. A történet a jelenkorban indul, az első bekezdésekben egy költözés folyamatáról olvashatunk. Nem szerettem volna egyből „belecsapni a közepébe”, így egy kicsit hétköznapibb témával indítottam, mint a háború. A fiktív napló rész akkor kerül előtérbe, amikor a főszereplő a padláson rálel az alcímben említett ládára és annak tartalmára: régi katonai öltözékre és egy naplóra, amely valaha dédnagyapja birtokában állt.

-  Hogyan „díjazták” pályamunkádat, mi lesz a sorsa?

-  Első helyezettként ötvenezer forint értékű utalványköteget kaptam. Az egyik fele könyvutalvány volt, másik fele pedig a Tesco áruházba szólt. Az írásomat 2015. augusztus közepén leközlik a Bárka irodalmi folyóiratban.

-  Milyen indíttatásból gondoltad, hogy „meg kell írnod” pályamunkádat?

-  Az irodalom tanárnőm, Roósz Judit mutatta nekem a pályázatot, úgy gondolta, hogy érdemes lenne megpróbálnom. Mivel nem volt nevezési díj, és a díjazás is csábítóan hatott, valamint a pályázat kapcsolódott a történelemhez, hát leadtam a jelentkezési lapot. A későbbiekben azért éreztem úgy, hogy „meg kell írnom”, mert a pályázathoz kapcsolódó kutatómunka során teljesen beleéltem magam a fejemben kialakuló történetbe, és tudtam, hogy a tanárnő is számít rám. Az ő ösztönzése adta meg a kellő löketet ahhoz, hogy hosszú kihagyás után végre újra induljak egy megmérettetésen.

-  Ezek szerint szorosan kötődsz az irodalomhoz és a történelemhez is.

-  Az irodalom mindenképp kiemelkedő szerepet tölt be az életemben. Sokat jelent számomra, hiszen rendszeresen olvasok. Megszállottja vagyok a jó regényeknek és a szép verseknek, valamint érdekel a „tanulós” része is, mint például, hogy hogyan épül fel egy-egy alkotás. Nálam az irodalom szó a kikapcsolódást és a sikerélményt foglalja magába. A történelem már egészen kiskoromban magába szippantott. Édesapám régész volt, így rengeteg fáraós és egyéb történelmi könyv van otthon, amit anya szerint előszeretettel lapozgattam már egészen kiskoromban – néha sajnos rendesen össze is firkáltam őket. Ez az érdeklődés pedig egészen máig kitartott, így nem is csoda, hogy például a kedvenc regényeim többsége régi korban játszódik. Imádom a történelmet és az irodalmat kombinálni.

-  Voltak-e előzményei ennek a pályázati sikernek?

-  Már az általános iskola harmadik osztályában is olvastam könyveket, így a második félévben már rövid, de saját mesék írásával is megpróbálkoztam. Persze előfordult, hogy tudat alatt megírtam Bambi történetét, szinte szóról szóra, csak az én Bambim nem őzgida volt, hanem kiscsikó. Negyedik osztályban szerepeltem az iskolai „Ki mit tud?”-on először saját mesével. Tízévesen az akkor kapott taps és az arany oklevél elindított bennem valamit. Sorra teltek meg a füzeteim, megszülettek az első verseim, és ezzel párhuzamosan gyűltek az okleveleim. Hatodik osztályban iskolát váltottam, és Békéscsabára jártam. A rám irányuló figyelem megcsappant ugyan, ezért egyre kevesebb pályázaton vettem részt, de végül nyolcadikban az irodalom tanárnőmnek köszönhetően lehetőséget kaptam: egy novellámmal részt vehettem a 2012-es békéscsabai irodalmi gálán.

-  Magasépítő szakra jársz. Hogyan született benned a döntés erről, és mi a célod?

-  Amikor nyolcadik osztályban választani kellett a középiskolát illetően, még nem voltam tisztában azzal, hogy mi is szeretnék lenni, ha „nagy leszek”: orvos vagy építészmérnök? Ezért végül gimnáziumba jelentkeztem, ám kilencedik év végére már tudtam, hogy mérnök akarok lenni. A döntés egyik napról a másikra született meg, noha szerepet játszott benne az is, hogy rájöttem, nem szeretem a kémiát, tehát az orvosi pályától elhátráltam. Innentől kezdve ésszerűnek tartottam az iskolaváltást is, hiszen mi más faraghatna belőlem mérnököt, ha nem egy ezzel foglalkozó szakképző iskola? Szóval letettem a különbözeti vizsgát és a következő évet már itt kezdtem. A célom a műszaki egyetem és a diploma, hiszen a mérnöki pályafutásra áhítozom. A tanulás és a jó jegyek éppen ezért mindig fontosak voltak számomra. Elvárás önmagam felé.

-  Hogyan érzed magad a Vízműben és a magasépítő szakon?

-  Más a légkör és más a társaság, de nagyon, nagyon jól érzem itt magam, nem bántam meg az iskolaváltást. Érdekesnek tartom a szakot, és szeretem a szaktantárgyi órákat különösen a műszaki rajzot és az ábrázoló geometriát. Csak sajnos hiányoznak a gimis barátaim.

-  Érdeklődésed az irodalom, a történelem és az építész szakma iránt, már önmagukban is sokoldalúságodat bizonyítják. Célba veszi-e kíváncsiságod az élet más területeit is?

-  Rengeteg minden érdekel. Hosszú évekig táncoltam, de leköt a zene, a kreatív kézműveskedés, mint például a gyöngyfűzés vagy a makettezés, de nyaranként rendszeresen járok lovak közé is. Sokat hallgatok komolyzenét és rockzenét, ebből adódóan, ha tudok, eljárok koncertekre. De a konyhában is jól érzem magam, szeretek sütni-főzni. Tényleg rengeteg minden érdekel, de amik állandó helyet foglalnak el az életemben, azok a könyvek, valamint egy jól fogó toll és egy üres papír, ami csak arra vár, hogy „bepiszkoljam”.

-  Köszönöm az alkotó információközlést, és sok sikert kívánok „reneszánsz személyiséged” további kibontakoztatásához!