A Tulkán Mariann nevű vízműs lányra először akkor figyeltem fel, amikor egy ügyben segítséget igényeltem, és az önkéntesek között ő is ott volt. Aztán később más rendezvények munkásai között is gyakran láttam. Kiderült, hogy szeret nyüzsögni, szerepelni; végtelenül segítőkész, barátságos; mindenkihez van egy mosolya, aki Tulcsinak szólítja. Iskolánk fotósa is meglátta ezt a széles mosolyt, és több olyan képen is megörökítette, melyek láttán ebben a tanévben méltán nevezhetjük a lányt a Vízmű arcának. Az utóbbi időben heti rendszerességgel, mondhatni órarend szerinti pontossággal találkozunk. Eközben tapasztalom, hogy céltudatos és szorgalmas is. Szerdán délelőtt beszélgettünk.

- Mióta vagy te Tulcsi?

- Hetedikes koromban a földrajztanárom szólított így egyszer, aztán mások is rászoktak, elfogadtam. A Vízműben kezdetben Mariannoztak, aztán itt is Tulcsi lettem.

- Hol is történt a névadás?

- Sarkadon tanultam a Kettes suliban, ma is minden nap ebből a városból járok be, a Cukorgyár környékén lakom.

- Hogy kerültél a Vízműbe?

- Nyolcadikban (is) jó tanuló voltam, a szüleimmel kerestünk egy jó középiskolát. Édesapám - aki a Magyar Közút munkatársa - egy szakközépiskolát javasolt. Megnéztük, tetszett, itt vagyok, jól érzem magam.

- Kik a barátaid?

- Az osztályban a második évben jól összebarátkoztunk Kása Rebekával, akivel sok közös témánk van, s aki a tanulásban is segít.

- Jelenleg pont a középiskola közepén vagy, ideje gondolkodni a folytatásról.

- Útépítést tanulok, szeretem. A Vízműben szerzett technikusi után is ennek folytatását tervezem, szeretnék útépítő mérnök lenni.

- Menni fog?

- Nem tanulok rosszul, az átlagom folyamatosan négyes felett van. Ezt itt elismerik. Ha a matekomat is sikerül felhozni, akkor menni fog.

- Sport, hobbi?

- Kezdőtagja vagyok az iskolai röplabdacsapatnak, ezt nagyon szeretem csinálni.

- Sikereket kívánunk hozzá, no meg a további tanulmányokhoz is!