A Vízmű a magyarországi vízimérnöki tudomány kiemelkedő alakjának nevét viseli. Minden évben megemlékezünk róla: az érettségi előtt álló diákjaink a ballagáson megkoszorúzzák az aulában található Vásárhelyi-szobrot. Ebben az évben jeles évforduló ad okot arra, hogy megemlékezzünk Vásárhelyi Pálról: iskolánk névadója 220 éve, 1795. március 25-én született.

Vásárhelyi Pál 1816-ban szerzett mérnöki oklevelet a pesti egyetemen működő Mérnöki Intézetben (Institutum Geometricum). 1819-ben a Vízi és Építészeti Főigazgatóság nagyváradi mérnöki hivatalában kezdett dolgozni; feladata a Tisza és a Körösök vízrajzi térképészeti munkáinak elkészítése volt. 1823 márciusában a Dunán végzett felmérésekhez rendelték. 1827-ben az elmúlt évek tapasztalatai alapján két könyvet is írt: „Introductio in praxim triangulationis” (Bevezetés a háromszögelés gyakorlatába); „Auflösung einiger wichtigen Aufgaben als Beitrag zum geometrischen Triangulieren” (Adalékul a háromszögelés egyes fontos feladatainak megoldásához). Ezekben az írásokban a térképező mérnököknek ad tanácsokat, hogyan kell a háromszögelési hálózat elkészítésénél az elsőrendű fixpontokat, valamint a másodrendű pontokat az addig használt számítási módszereknél egyszerűbb eljárással meghatározni akkor, ha a hálózatot 100–200 négyzetmérföldnél nem nagyobb területen kívánják kifejleszteni.

1833 nyarán megbízták Vásárhelyit az Al-Duna-szabályozás végrehajtásával. 1834-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai közé választotta; ezzel ő lett az Akadémia második mérnök tagja. Később kinevezték a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnökévé, így a közlekedési célú hazai vízszabályozások irányítója lett. Az Athenaeum c. folyóirat 1838. évfolyamában megjelent Vásárhelyi Pál „A budapesti állóhíd tárgyában” című tanulmánya, amelyben a Lánchíd megépítésének érdekében érvelt. 1840-ben tudományos tevékenysége elismeréseként az Akadémia rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadásának címe „A Berettyó vízének hajózhatóvá tételéről a Bega vízének példájára”.

Vásárhelyi Pál 1843-ban készítette el a Duna és mellékfolyói tengerszint feletti magasságának meghatározását úgy, hogy az addig önálló és relatív rendszerekben elvégzett folyómenti szintezéseket összekapcsolta és az Adriai-tenger szintjéhez viszonyította. („Esetmérési Térképe Magyarországnak... az Adriatenger víztükrére alkalmazva...”)

Az 1840-es évtized elején dúló tiszai árvizek idején Vásárhelyi azt a feladatot kapta, hogy készítse el a Tisza szabályozási tervét. Mérnöktársaival 1846-ra állították össze az átfogó szabályozási koncepciót: „A Tisza folyó általános szabályozási tervezete...” címmel. A Tisza-szabályozási tervről folytatott éles viták során az egyik alkalommal -- Pesten a Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén -- Vásárhelyi Pál 1846. április 8-án szívrohamot kapott.