Gyerekkoromban egyszer találtam otthon a régi karácsonyi képeslapok között egy különösen szépet. Hóval borított kicsi hegyi falucskát ábrázolt és, hogy még teljesebb legyen az illúzió, a vonalak mentén gazdagon be volt hintve aranyszínű csillámporral. Nehezen betűztem a mellé írott szöveget: ”Fröhliche Weihnachten!”

Azóta is sokszor eszembe jut ez a kis kép, ha karácsonyi készülődést, díszeket, ragyogó égőket látok.

Az idén úgy alakult, hogy sikerült eljutnom Bécsbe a híres adventi vásárra. Sokat hallottam már a szépségéről, varázsáról, de közelről még nem volt alkalmam látni.

 

Szombat reggel érkeztünk, 68 magyar, egy turistabusszal.

A város még aludt, érdekes volt végiggyalogolni a szinte kihalt Mariahilferstraßén. Csak néhány kutyáját sétáltató gazdi nézett végig rajtunk egykedvűen.

Az üzletek még javarészt zárva, kivéve a kávézókat, melyekből frissen főtt kávé ébresztő illata szökött ki az utcára.

Először a Stephansdomba mentünk be. Itt már nagy volt a nyüzsgés japán, olasz, szlovák, román - és nem kis számban - magyar csoportok nézelődtek, beszélgettek és próbáltak minél több dolgot lefényképezni.

Kevéssel 9 óra után érkeztünk a Naturhistorisches Museumba (Természetrajzinak fordítják).

Ez tipikusan az a hely, aminek megismerésére talán egy élet se volna elég. A Föld, az élővilág és az ember fejlődésének történetét bemutató termeket 26-ig számoltam, azután feladtam. Pár óra alatt inkább csak a tudomány jelenlétét lehet megérezni, amit az óriási gyűjtemény sugároz, illetve azt, hogy szeretne-e még ide visszatérni a látogató, vagy sem.

Délután a múzeumból kilépve egy másik Bécs fogadott bennünket, igazi ünnepi kavalkád, sokszínű tömeg és számtalan ízléses kis vásári bódé. Mézeskalácstól kezdve a karácsonyfadíszeken keresztül mindenféle figurákat mintázó viaszgyertyákig tengernyi ajándéktárgyat árulnak, és akkor még nem beszéltem a változatos étel-italkínálatról. Kiemelném a forralt bor- és puncsféleségeket, amelyek már a puszta illatukkal is jó hatást gyakorolnak a vásárlóközönségre, és ez a hatás kóstolás után csak fokozódik…

Amint sötétedni kezdett, úgy gyúltak ki egyre-másra a lámpafüzérek az utcákon, égősorok a boltok bejárata fölött vagy lámpaoszlopokra erősítve. Ünnepi ragyogás mindenfelé. Adventi koszorúk, fenyők.

Sokan elégedetten lépnek ki a boltok ajtaján a megvásárolt ajándékkal a kezükben. Sokan csak sétálgatnak.

Még kevéssel több, mint két hét van karácsonyig. Várjuk.

Várunk az ünnepre, az örömre, a fényre.

Lehet, hogy erre a karácsonyra sem esik le a hó, nem úgy, mint azon a régi képeslapon, mégis szívből kívánom, legyen ragyogó ünnepe mindenkinek. Csillogó aranyporral vagy anélkül.