A szalagavató azért is nagy esemény nálunk, mert ilyenkor visszalátogatnak az elmúlt évek szalagavató táncainak főszereplői. Ők azóta már máshol küzdenek, mást csinálnak, de a szívük visszahúzza, visszahozza őket; és mesélnek, szívesen mesélnek; mi pedig szívesen hallgatjuk őket.

December 4-én így - többek között - újból köszönthettük köreinkben Görög Dávidot, aki három éve maga is a szalaggal megjelölt vízműsök között volt. (Erről és Dávid csabai pályafutásának emlékeiről találtunk is képeket archívumunkban.) Az idei ünnepség után a szülők hazamentek, a tizenkettedikesek elmentek vacsorázni/bulizni, Misibá’ a tanári büfében feltette főni a lebbencset, mi pedig Dáviddal beszélgettünk az aulában.

- Az utolsó képek 2013 júniusában készültek itt rólad - a technikusi vizsgán. Mi történt veled azóta?

- Akkor sikerrel felvételiztem a Műegyetemre, azóta oda járok az építőmérnöki karra.

- Miért éppen BME? Te itt magasépítő voltál, miért nem az építész karra mentél?

- Az építészek között sok a művészlélek, ami kell is a sok fantáziadús látványtervhez. Én azonban inkább racionálisan gondolkodom. Gyerekkorom óta érdekelt az épületek megvalósítása, ezért jelentkeztem a Vízműbe is. A magasépítő technikusi szaknak egyenes folytatása az építőmérnöki kar is.

- Milyen érzés műegyetemi polgárnak lenni?

- Megtisztelő, s egyben nehéz és felelősséggel járó állapot is. Mindig meghatottan közlekedek a patinás intézményben, a „K" épület folyosóin, ahol nagy elődök tanultak és tanítottak; lenyűgözve nézem a kiállított legendákat. Ilyen például a Lánchíd korai éveiből (felújítás során) kikerült hatalmas „elhasználódott, elfáradt” többméteres láncszem. Büszke vagyok arra, hogy az ország vezető műszaki felsőoktatási intézményében tanulhatok, ahol a képzéseken túl jelentős kutatómunka is folyik.

- Sokat kell tanulni?

- Igen. Ez az egyetem erről szól. Nem adják ingyen a diplomát, megdolgozunk érte. Nekem jelentős előnyöm van a gimnazistákkal szemben: kiváló alapokat kaptam a Vízműben. Szívesen emlékezem valamennyi tanárom óráira. Most különösen hasznos Török Antal tanár úr statikája és szilárdságtana, de Martinák Judit tanárnő is zseniálisan tanította meg a rézsürajzolást és -értelmezést.

- Akkor neked itt nem is tudnak újat mondani?

- Dehogyis nem! Az alapok megvannak, de erre még komoly tananyag épül. Statikából is tudnak meglepetést okozni egy-egy hatásábra felvázolásával, a tört tengelyű vagy elágazásos tartók belsőerő ábráival.

- Hol laksz? Hogy laksz?

- Albérletben lakunk a Nagyvárad tér környékén Szatmári Peti barátommal, akivel már Csabán is osztálytársak voltunk. Jól megvagyunk, régi a barátság, tudunk egymásnak segíteni.

- Milyenek a többiek?

- Rendes társaság. Ide az jön, aki komolyan gondolja a mérnöki pályát; mint mi is. Sok lány is van, ők teszik ki a karon a hallgatóság 40 %-át.

- Nyelvvizsgád van már?

- Még nincs. Angolt tanulok. A diplomához kelleni fog, de a felvételinél nem tudtam volna kihasználni, mert a többletpontokat másból gyűjtöttem. Így utólag mégis jó lett volna, ha végigjárom a Vízműben meghirdetett nyelvvizsga-előkészítőt. Akkor most eggyel kevesebb gondom lenne.

- Gondolsz néha ránk?

- Igen, sokszor. A Vásárhelyi Pál Szakközépiskola egy családias közösség volt, csupa szeretet, gondoskodás. Ez a kollégiumra ugyanúgy igaz. A BME egy nagyüzem, amolyan mérnökgyár. Ez egyáltalán nem baj. Az élet csupa keret, rohanás és szabály. Ezt itt alposan megtanuljuk, folyamatosan nagyon észnél kell lenni, nem szabad lemaradni.

- Még mindig Törökszentmiklóson laksz?

- Igen. Ott élnek szüleim, a család. Szeretek Pesten, de minden hónapban legalább egyszer hazamegyek, meglátogatom őket.

- Köszönöm a beszélgetést. Közben elkészült a lebbencs, jó étvágyat a késői vacsorához!