2015. 09. 28-án 16 óra 30 perctől A CSABAGYÖNYGYE KASZINÓBAN SÁSNÉ, ahol emberek zenéltek hangszerekkel. Ez az esemény késztetett minket arra, hogy jobban megismerjük a zenekart, amelyben egy vízműs barátunk, Hegedűs Józsi (12. A) is játszik. Személyes tapasztalataink alapján állítjuk, hogy miközben a zenéjüket hallgatjuk, vagy a koncertjeiken tombolunk, egy egészen elragadó, katartikus élmény fog el minket, mely az egyedi előadásmódnak és a hangzásnak köszönhető. Ezen érzéseket és a zenekar trash hátterét próbáljuk meg most átadni nektek.

Interjúnkat a városi jelentőségű, de ugyanakkor minden oldalról deriválható Sásnéról a Garabonciás napok után 2 héttel készítettük. A cikk megjelenésére egyrészt azért csak most kerül sor, mert az írók lustálkodtak, másrészt pedig kapóra jött január 9., a zenekar születésnapja. Így, mi ezzel a cikkel kívánunk nekik „rokktól” hangos születésnapot!

Korábban volt mindenféle felállás: kezdve az Idegbajos patkányvesétől, a Vadvirágos réten keresztül, az Álomvilágon át, egészen a Halott kisállatokig. Ezekben egy csomó arc szerepelt, köztük állandó tagként Hegedűs Józsi is.

 

Arcok:

• Üldözési mániás dobos
• Egy srác, aki nagyon elhitte, és két hét alatt tanult meg egy dalt
• Basszusos Kriszti csaj, aki jó arc volt, csak elköltözött Mosonmagyaróvárra
• Kovács Ákos
• Árpi, aki nem hipster, és nem is szereti, ha ennek nevezik. Róla tudni kell, hogy első próbáján arcának csak az egyik felét borotválva jelent meg.
• Sás Norbi, aki a Patkányvesén kívül az összes zenekarnak része volt, még a mostani felállásnak is. A Sásné mint név Norbi hiányának hatására keletkezett.
• Tajti Tamás, aki pár hónapig plusz gitárosként zenélt Józsiékkal.

 

A mostani felállás kialakulásáról: Miután Józsi kilépett saját bandájából, a Patkányveséből, elhatározta, hogy keres egy dobost. Ekkor ismeretlen okok miatt mindenféle névrokont bejelölt a Facebookon. Egy Hegedüs Szabolcs nevű emberre talált, akinek a legjobb haverja volt Kecskeméti Imre. Végső elkeseredésben Józsi megkérdezte Szabolcsot, hogy használhatja-e a dobosát. Itt kezdődött közös pályafutásuk, Főnök tagja volt (sorrend szerint) a Vadvirágos rétnek, az Álomvilágnak, és a Halott kisállatoknak is. Gréti első „beavatkozása” a zenekar életébe 2015 januárjában egy frusztrált hangulatú fellépésen volt. Ekkor már egy éve és pár hete együtt voltak Józsival. A koncerten történt (ami Árpi utolsó fellépése volt), hogy egy gúnyolódó nézővel veszett össze Józsi. Frontemberük mérgében vagy talán bizonyítási vágyának hatására belebukfencezett az erősítőbe. A következő pillanatban a szitkozódó ember Józsi felé indult meg, és ekkor lépett közbe Gréti. Egy fenékbe rúgással védte meg a földön fekvő Józsit a felbőszült embertől. Ekkortól tekinthető Gréti a zenekar tagjának. Ő került be Árpi megüresedett helyére.

 

Beszélgettünk:

 

Lelketekben mindig ott volt valami dallam?

G: Ott vót.

J: Ha arra gondolsz, Cseh Tamás és Bereményi Géza művei hatnak legjobban a lelkemre. Volt, hogy kémiaórán doboltam két ceruzával.

F: Nem mindig, de gyakran hallhatók dallamok személyes elszeparálódásomban.

 

Gyűjtöttetek-e buzogányt gyerekkorotokban?

J: Nem, de sípolós füvet igen, amivel lehet zenélni.

 

Mi a véleményetek arról, hogy az ember felnőttként is maradjon gyerek?

J: Óvóbácsi akarok lenni.

F: Legalizálnám ezt az ötletet.

 

Mi a véleményetek a mainstream ágazatokról?

J: Lehet úgy mondani, hogy divat? Látom, hogy rengeteg ember van, akik olyanok mintha egyformák lennének, nem tudom, hogy felfogják-e, látják-e magukat kívülről. Az egyéni értékek fontosabbak, legalábbis nekünk. A zenénk a miénk, a művészet megismételhetetlen, egyszeri és egyedi. A világ talán szebb lenne, ha nem mainsteam és underground lenne, hanem végtelen, egyedi személyiség. Néha úgy érzem, hogy a mainstreamet unalmas, buta emberek alkotják, akik elnyomják, lenézik az egyéniséget, a művészetet, az értelmet.

Szerettek hintázni, ha igen miért?

G: A magasban olyan, mintha repülnék, alacsonyan hányingerem lesz tőle.

F: Igen, mert fless.

 

Mit jelent nektek szabadnak lenni?

G: Annyit lenni egymással, amennyit csak lehet; annyi könyvet olvasni alvás nélkül, amennyit csak tudok. És nem szólnak rám.

J: „Az én Istenem az örök szabadság

Az én Istenem az örök remény

az én Istenem mindenét nekem adja

de az én Istenem nagyon szegény”

F: Azt gondolni, azt tenni, amit akarok, úgy látni a világot, ahogy akarom, csak önmagamtól függni, semmi külvilágitól.

 

Szokott széthullani a világ körülöttetek?

G: Állandóan csak azt csinálja.

J: Periódusosan.

F: Mivel, amit külvilágként érzékelek, belülről fakad, és a látásmódomtól, hozzáállásomtól függ, hogy hogyan is érzékelem, nagyon ritka.

 

Depresszió milyen formája ér el titeket?

G: Szerencsére a rádióban nem adják...

J: Török Árpád igazgató úr biztosan örülne, ha ez megjelenne a suli oldalán...

F: Nem szeretem azt a bandát, szóval rezgésként, amit zenének neveznek; önszántamból sose. Pszichológiailag akkor ér el, ha kimerülök a hétköznapokban, unalom és kedvtelenség formájában kb. havonta 1-2 nap.

 

Szeretitek az irodalmat, ha igen miért, vagy kiket az irodalomból?

G: Nekem az életem az irodalom, írni és olvasni is szeretek. A kedvenc magyar költőm Radnóti Miklós, kedvenc novellaíróm pedig Lovecraft.

J: Szeretem az irodalmat, de valahogy sosem jutottam túl az iskolai órán tanultakon. Idei nagy kedvencem Móricz Zsigmond. A megzenésített versek jobban lekötnek.

F: Természetesen. Olvasni jó, sok a pozitívuma. A zenében is van némi líra, a szövegek hasonlíthatók versekhez. Igazából kedvencem nincs, nem merültem el írók-költők életútjában. Ha magyart kéne mondani Ady Endre a kedvencem, ő egy punk-rock sztár volt :), külföldiek közül William Burroughs.

 

Zenétekben érezhető a fájdalom, ez minek a hatása?

J,G: A fájdalom a fájdalom hatása.

F: Józsi a felelős főszerkesztő, ő írja a dalokat.

 

Mi a véleményetek a rasszizmusról?

J: Az én nézőpontomból őrültség.

F: Sokféle gondolkodásmód létezik, az emberi hülyeség határtalan.

 

Józsi, a cigányság mennyire játszik szerepet a dalokban?

J: „Két szék között a földre ült" helyzetben vagyok, és nagyon nyomja lelkem a téma. Az érzékenyebb, mélyebb dalok sokszor nem jutnak el a próbateremig, de például a Galamb refrénje, amit feljebb leírtam, a cigányok istenképét mutatja be.

Mi a véleményetek a tetovált emberekről?

G: Mivel mindketten (J) ki vagyunk varrva, mint a hülyegyerekek, ezért nincs róluk rossz véleményünk. Nem ez határoz meg egy embert.

J: Azokat nem szeretem, akik ítélkeznek ilyenek alapján. Nekem is van tetoválásom, és óvónéni szeretnék lenni.

F: Engem egyáltalán nem zavar, viszont én nem szeretnék magamnak.

 

Ti lázadtok?

G: Én inkább hisztizek.

J: Kicsit agyonrágott téma, nem direkt van. Fiatalok vagyunk, és még nem törődtünk bele a rossz dolgokba.

F: Bizonyos értelemben igen, de nem mondanám magunkat nagy lázadóknak.

 

Mit tudtok a spirituális dolgokról? Mennyire érdekel ez titeket?

G: Engem nagyon érdekel, otthon vagyok a témában. Úgy is lehet mondani, hogy másodállásban boszorkány vagyok.

J: Jobban érdekel a valóság, arról is van még mit tanulnom. A tündéres könyveket viszont szeretem.

F: Érdekel a dolog, sokat olvasok ilyesmiről, de a pozitív része érdekel, hogy miként tudok fejlődni, több lenni, nem pl a démonidézés. Szoktam meditálni, pozitív energiát küldeni, felhasználni.

 

Józsi, milyen hangszereid vannak?

Az első hangszerem egy csúnya, hamis furulya volt. Megfordult nálam olyan hangszer, aminek nem is tudom a nevét.

Van egy régi hegedűm, inkább tisztelem, mint hogy tudnék rajta játszani. A másik nagy büszkeségem apukám Jolana Pampero basszusgitárja (1960-as évekből).

 

Akartál már szőke hajú lenni?

G: Voltam is.

J: Apukám megkérdezte egyszer, hogy nem-e leszek szőke, mint a Nickelback. Szerintem Kurt Cobainre gondolt.

F: Voltam kiskoromban, amiből egy tincs maradt meg, a mostani hajamban, mintha melír lenne. Nem akartam sose szőke lenni, de amikor az voltam, nem hiszem, hogy zavart.

 

Mit éreztek akkor, amikor játszatok, illetve amikor hangszerekkel zenéltek?

G: Szeretek közel lenni a földhöz, amikor játszom, ez kikapcsol, ilyenkor elvagyok magammal.

J: Szeretem becsukni a szemem, és ami a meglepő, hogy ilyenkor elmúlik az allergiám.

F: Szabadságot.

 

Záró kérdésünk a jövőképükkel volt kapcsolatos, melyre akkor ezt a választ kaptuk: Szeretnénk rendes felvételeket gyártani. (Ez azóta már megtörtént. Aki kíváncsi a demóikra, az keresse meg Hegedűs Józsit.) És szeretnénk, ha egyben maradna a zenekar. Bárhol is járunk, mi mindig zenélni szeretnénk, mert a zene az életünk.