Amióta világ a világ, az emberek adakoznak, segítő kezet nyújtanak egymásnak. A modern korban, ebben a felgyorsult, elüzletiesedett 21. században azonban sajnos már egyre kevésbé, egyre személytelenebbül tesszük mindezt. Ha tesszük egyáltalán. A szeretet ünnepe mégis sokakban megmozdít valamit. Így történt ez iskolánkban is.

Pár héttel karácsony előtt a világhálót böngészve rátaláltam egy cipősdoboz akció elnevezésű programra. Az akció célja, hogy nehéz sorsú, nélkülöző gyermekek karácsonyát tegyük szebbé, ajándékot juttatva a családi karácsonyfa alá. Ehhez nem kell mást tenni, mint otthon körbenézni, keresni egy jó állapotban lévő cipősdobozt, majd azt megtölteni ajándékokkal: játékokkal, tartós édességekkel, írószerekkel, bármi kedvességgel. Az így elkészült ajándékcsomagot becsomagoljuk és ráírjuk hány éves kisfiúnak, vagy kislánynak szánjuk az ajándékot, majd elvisszük az egyik meghirdetett gyűjtőpontra. A tárgyadomány sokféle lehet. A lényeg, hogy ne olyat adj, ami nem működik, leharcolt, tönkrement, szakadt vagy lejárt szavatosságú. Ami neked haszontalan kacat, az valószínűleg másnak sem érték. Örök szabály: ajándékozz olyat, aminek te magad is örülnél!

Aki ismer, tudja, szívügyem a gyermek, különösen, ha nélkülöző gyermekről van szó. A hirdetésen felbuzdulva otthon a kislányommal rögtön készítettünk egy kislánynak szóló ajándékcsomagot és bevittük az óvodába. Már akkor tudtam, hogy itt az iskolában szintén megpróbálom felkelteni a diákok érdeklődését és bevonni őket is ebbe az akcióba. A 12.B osztályban sikerrel is jártam. Néhányan közülük játékokat, könyveket, édességet hoztak be. Megtöltöttünk két cipősdobozt: készült egy fiús és egy lányos ajándékcsomag, együtt becsomagoltuk, majd elvittük a Körösök Völgye Natúrparkba.

Megkérdeztem az akcióban résztvevő diákokat, milyen érzést váltott ki belőlük a jótékonyság ezen formája.

Bányai Renáta (12.B)

„Régebben már vettem részt ilyen "akcióban" de akkor még kicsi voltam és anyukámmal állítottuk össze a csomagot. Most már saját magam döntöttem el, hogy részt veszek és egy egész doboznyi játékot, mesekönyvet, plüssállatot gyűjtöttem össze otthon. Büszke voltam, hogy adhatok, mert ebben a rohanó világban megfeledkezünk más emberekről, és sajnos a segíteni akarás is egyre több emberből veszik ki. A dobozokat már együtt csomagoltuk a többiekkel és a helyszínre is mi vittük, ami különösen fontos volt a számomra, mert régen csak a tanároknak adtuk le a dobozainkat. Most végre láthattuk, hogy tényleg elkerült a gyűjtőpontra, ami nagyon jó érzés volt.”

Sándor Kinga (12.B)

„ A tanárnőtől hallottam először erről az akcióról, ami rögtön meg is tetszett. Nagyon jó ötletnek tartom ezt a gyűjtést és szerintem évről évre meg kellene ismételni. Színezőket és egy mesekönyvet ajándékoztam és a közös csomagolásban is részt vettem, ami rendkívül jó érzésekkel töltött el.”

Pocsai Ildikó (12.B)

„Már korábban is hallottam erről a gyűjtésről, pár évvel ezelőtt, amikor még a Belencéres Táncegyüttesben táncoltam. Nem tudtam behozni semmit, mert amit lehetett, már akkor elvittem, vagy a családban, baráti körben született gyerekeknek odaadtuk. A csomagolásnál segítettem, valamint az ajándékdobozok célba juttatásánál, ami igazán boldoggá tett.”

Krizsán Tünde (12.B)

„Az iskolában hallottam Balogh Zsuzsanna tanárnőtől, hogy gyűjtést szerveznek nehezebb sorsú gyermekeknek. Már általános iskolás koromban is ajánlottam fel játékaimat hasonló jellegű adománygyűjtéseken, így most is szívesen adtam néhány játékot, bár a csomagolásukban sajnos nem tudtam részt venni. Anyukámmal szinte minden karácsonykor vásárolunk tartós élelmiszert a nélkülözőknek és ruhát is rendszeresen adományozunk a Vöröskeresztnek. Nagyon örültem, hogy részt vehetek benne, mert szeretek segíteni az embereken, és ha legalább néhány gyerek arcára mosoly tudtunk csalni karácsonykor az adományainkkal, akkor már megérte!”

Szeretném megköszönni a lányoknak, hogy kérésemre, részt vettek ebben az adománygyűjtésben és őszintén remélem, jövőre még több ajándékcsomagot tudnak majd a Vízműsök eljuttatni a nélkülöző gyermekeknek.