-Pista! Hozzál egy pár szál deszkát, el kellene bélelni a főtét! Addig nem mehetünk be szállítani! Jóska, megvan a szkréper tüskéje, vagy az abléz megint rárobbantott? Lacika, ne lábatlankodjá’ itten, szedd a lábad, keríts egy pár jó fúrószárat, úgy egyötveneseket! Visszafele ölelj fel egy kapnit is! Nyomás!

És ezzel kezdetét vette a következő sicht a Mecseki Ércbánya III. számú üzemében, a 12. szint alapvágatából induló feltöréssel megközelíthető munkahelyen, ahol a 42-es csapat óbere kiadta az első utasításokat. A műszak - ha minden jól ment az előző gárdának - ideiglenes biztosítással kezdődött, mivel a főtéből a robbantás által meglazult kisebb darabok lehullását meg kellett akadályozni ahhoz, hogy bármilyen tevékenységet végezhessenek a vájvég közelében. Miután a szkrépertüskét rögzítették egy lőzsákban, megindult a lerobbantott kőzetanyag szállítása.

Frissen diplomázott bányamérnökként érkeztem a MÉV-be, ahol - előző évek nyári gyakorlatának helyszíneként már ismert - III. sz. bányaüzemben kezdtem mérnöki munkámat, egyelőre technikusi beosztásban, aknászként. Amikor először hallottam erről a beosztásról, a katonaság jutott eszembe, hiszen alig pár évvel azelőtt ott is aknász voltam (gyalogsági taposóaknák és harckocsi aknák telepítésével és felszedésével foglalkoztunk :)). Csakhogy azok az aknák nem olyanok voltak, mint ezek…

Az aknász feladata a bányánál a közvetlen termelésirányítás. 4-5 csapat munkáját irányítani, feladatot kiadni, visszaellenőrizni, anyagot, szerszámot biztosítani, kiszolgáló személyzetet mozgatni - komplex, felelősségteljes, egyben érdekes munka, amely reggel kezdődik a körletirodában, ahol a körletvezetői raporton az aknászok megkapják az aznap elvégzendő feladatokat. Térkép fölé hajolva tervezik a napot, majd a falézben a vájároknak, segédvájároknak, csilléseknek továbbítják a kapott információt: sikerült-e a robbantás a munkahelyen? mennyit kell szállítani? merre húzódik az érc? megjavították-e már a csapológaratot? - és ezekhez hasonló kérdésekre érkezik a válasz.

Két és fél év telt el azzal, hogy a bányászok napi munkáját segítő intézkedéseket kellett hozni, sokszor kellett kreatív megoldásokhoz folyamodni, vagy olyan biztonsági előírásokat betartatni, ami - bár látszólag hátráltatta a termelést, és ezért nehezen lehetett rávenni a dolgozókat, de - életeket mentett.

Ezután az egyik körlet, majd az egész üzem robbantásvezetőjeként dolgoztam. Feladatom abból állt, hogy megszervezzem a csapatok robbantási tevékenységéhez szükséges robbanó- és robbantóanyagok munkahelyekre szállítását, illetve biztosítsam a földalatti robbanóanyag-raktárban a szükséges mennyiségű robbanóanyag- és gyutacsmennyiségeket.

Később - 1994-ben, mindössze három évvel a bánya végleges bezárása előtt - vállalati robbantásvezetőként távoztam a bányától, melynek neve közben Mecsekurán Kft. lett.

1995-ben kezdtem tanárként dolgozni a Vízműben, először földmérés gyakorlatot és számítástechnikát oktattam, majd a geológus szak beindulásakor az én feladatom lett a geológiai tárgyak tanítása.

Mostani munkám során szinte napi szinten jutnak eszembe uránbányász példák, események, ezeket hacsak lehet, szívesem szövöm bele az órák menetébe. Hátha segít valamit…

Szakszavak jelentése:

főte: vágat teteje
szkréper: szállítóeszköz
abléz: váltás
kapni: süvegfa (biztosítás felső része)
sicht: műszak
alapvágat: vízszintes vágat
feltörés: alapvágatot a munkahellyel összekötő függőleges bányatérség
óber: csapatvezető vájár
vájvég: a vágat vége
szkrépertüske: ehhez rögzítik a szkréperkötelet
lőzsák: robbantólyuk vége
faléz: felolvasó terem
csapológarat: a feltörésből a csillébe ezen keresztül adagolják a termelvényt