Ma kezdődik advent és meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját. Az advent a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól, az András naphoz (november 30.) legközelebbi vasárnaptól kezdődő és a karácsonyig, december 25-ig tartó időszak. Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. A XI. században VII. Gergely pápa határozta meg négyben az adventi vasárnapok a számát. Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, aminek jelentése „az Úr eljövetele”. Jézus születésére, a Karácsonyra való várakozás és felkészülés időszaka.


Az adventi időszakhoz, a Karácsonyhoz rengeteg szokás, tradíció, érzés kötődik: a szeretet, a családi-közösségi összetartozás, a csendes derű, a karácsonyfa meghitt melegsége, Mikulás, Télapó és a krampuszok „elvárása” és fogadása, az ajándékozás kölcsönös öröme. Mindannyian tiszteljük és különös becsben tartjuk – valamilyen módon – ezeket a heteket.

A Vízműben is kialakultak a hagyományok: az osztályok adventi koszorút helyeznek el tantermükben és december 6-a tájékán mikuláscsomaggal örvendeztetik meg egymást az osztálytársak. A vízműs dolgozók gyermekeihez ilyenkor eljön a Télapó. Az év utolsó tanítási napján az iskola aulájában felállított karácsonyfa körül a diákönkormányzat szervez vidám rendezvényt.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben egy német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, ami Karácsonyhoz közeledve kiteljesedik. Az utolsó vasárnapon mind a négy gyertya egyszerre ég. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

Az adventi naptár szokása a XX. század elején kezdődött. Kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia hetekkel a karácsony előtt türelmetlenül várta az ünnepet és az ajándékokat. Az édesanya ezért meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

krpd