A múlt héten az 1999-ben alakult szegedi Maxim kiadó által megjelentetett az Út a tudáshoz új tankönyvcsalád kémia tankönyvét ismertette iskolánkban dr. Adamkovich István tanár úr, aki a Szegedi Tudományegyetemen volt a kémiai módszertan tanárom. Ezért különlegesen kedves volt ez a találkozás számomra, mert előadása során felelevenedtek egyetemi éveim emlékei.

Számomra új szempontok szerint hasonlította össze az eddig megjelent kémia tankönyvek tulajdonságait. Ezek tankönyvek tulajdonképpen az egyetemi tankönyvek kicsinyített másai, a tudomány didaktikus feldolgozása. Természetesen voltak újítások, amelyek a kémia tanításának eredményességét szolgálták, mint például új, aktuális információk (kvantum mechanika) megjelentetése, szemléltetési módszerek alkalmazása (pl. írásvetítő). Készültek olyan tankönyvek is, amelyek értelmezése tanári magyarázatra szorulnak.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan kell tanítani, hogyan kell tanulni? Milyen alapelveknek kell, hogy megfeleljen egy tankönyv, mennyire tudunk belőle tanítani, vagy mennyit ért meg belőle a diák? Tulajdonképpen egy tankönyv kiválasztásakor el kell dönteni, hogy kinek szánjuk a tanárnak, vagy a tanulónak? Egyértelmű a válasz, hogy a diáknak. Melyik könyvet tanítsam, vagy ami még fontosabb, hogy melyik könyv tanítson?

Új információt tanulunk, ismerünk meg, amely megértéséhez meglévő tudásunkat kapcsoljuk. Halom előzetes tudásunk van, amely vagy korrekt, vagy téves eszméken alapul. Ha ez utóbbi helyzet áll fenn, akkor ezt valamilyen módon ki kell javítani. A kémiának sajátos fogalmai vannak, amelynek megértéséhez elengedhetetlen, hogy a tudományos ismeretek bemutatását ütközetni kell a mindennapi tapasztalatokon alapuló tudást is. A természettudományok tanítása igen nehéz. Alapvető probléma, hogy a megismert tudást, információt nem tudják alkalmazni. Aeroszolos palackot meggondolatlanul a tűzbe dobva megtörténik a baj, és leég az arca az illetőnek, vagy ha gázszagot érzünk, akkor nem csöngetünk rá Mari nénire.

Ezt a módszert kell alkalmazni, akkor azt választ kapjuk, hogy álomvilágban élünk, nem jut erre idő?!

Ennek a könyvnek az az előnye, hogy sok új dolog, utóbbi évtizedek információi megtalálhatóak benne. Egy család dramaturgiája van ebben a kiadványban, az okos szülők, bölcs nagyszülők, és a gyermek, aki állandóan kérdez. Rávezetik a gyermeket, hogy kérdez, tegye fel magában a kérdést, és keresse meg a választ, a könyv válaszokat is ad. Baj-e, ha előre tanul a gyerek? Kíváncsi, és megnézi a választ? Nem. Ha van mihez kapcsolni az új információt, az csak jó.

Ha egy mondatban kellene jellemezni, akkor egy veszedelmes magas kémiával jó stílusban íródott könyvről van szó.

Köszönjük ezt a tartalmas, és hasznos információkkal teli bemutató előadást Tanár úr.