Bár még dúl a tél, lassan bizton ránk köszönt az újabb tavasz, és az újabb küzdelmes időszak lesz az idei végzősökkel. Ki emlékszik már a tavalyi hóra, a tavalyi végzősökre? Mi értelme visszafelé tekinteni? Talán, mert maradt még valami kapocs… és hírek is érkeznek felőlük hébe-hóba. Ha más nem, egy rövid telefon, hogy „hogyan is kell kiszámítani a trigonometriai magasságmérést két álláspontból mérve”. És ilyenkor jó hallani, hogy abból a 4 évvel korábban íródott középiskolai füzetből egy egész szintet lehet az egyetem kollégiumában korrepetálni ábrázoló geometriából. Egy másik forrás szerint olyan rendkívüli akadályok is állhatnak egy továbbtanuló elé, hogy félreért valamit. Mondjuk egy-egy tantárgy nevét. Azaz a mérnöki kommunikáció az nem egy verbálisan leküzdhető tárgy, hanem csőtollal készített, szerkesztett rajzok tömkelegének bemutatása.

Ez az írás egy olyan csapatról szól, aminek tagjai 2006 őszén érkeztek iskolánkba, mint kilencedikesek, és akikből 2011 júniusában vált technikus. Ennek már több mint fél éve. Most mégis úgy gondoltam, összefoglalom merre tart most ez a csapat, azaz milyen lehetőségek várnak/várhatnak egy végzősre/végzettre. Az eredmények bemutatásának legegyszerűbb formája egy statisztika: 24 főről beszélünk

• 1 fő (~4,15%) külföldön dolgozik
• 1 fő (~4,15%) Dunántúlon dolgozik
• 2 fő (~8,3%) dolgozik lakóhelyén
• 2 fő (~8,3%) munkát keres
• 3 fő (~12,45%) tovább képzi magát
• 13 fő (~54,35%) a felsőoktatás mellett döntött
• 2 fő (~8,3%) nyelvtanulással bizakodik az idei sikeres felvételiben.

A statisztikákból általában következtetések vonhatóak le. Ezt itt az olvasóra bízom. Az tény viszont, hogy az elágazásokkal teli út folyamán az alapos útravaló nem elhanyagolható, és a jövőben mindenki a maga szerencséjének a kovácsa…