Első szalagavatóm... osztályfőnökként
Hűha! Ez igen, ez férfimunka volt! Akárhogy is nézem, ezek a gyerekek az én gyerekeim is egy kicsit - vagy talán nem is egy kicsit. Szépek, fiatalok, és akárki akármit is mond, jóravaló értelmes emberek. A szívemhez nőttek és szeretem őket. Ez az osztály egy csapat, egy közösség és ez a szalagavatóra való készülődés alatt teljesedett csak ki igazán. Gratulálok magunknak a műsorhoz!
No, de amiért írok az az, hogy megérintett valami, és őszintén mondom, mélyen. Vége, eltelt a 4 év. Tényleg? Hát persze, két hónap és érettségi, aztán kész. Már előre hiányoznak, még szerencse, hogy ott a szakképző év levezetésképpen.
Annak ellenére, hogy sokat pöröltem, voltak kudarcok, viták, negatív kicsengésű események, kényszerű büntetések, (ha csak a tavalyi évre gondolok) de borzasztóan sok öröm ért. Ezt az ünnepséget most a szívem mélyén még koncentráltabban éltem meg.
Köszönöm 12. A, hogy veletek, miattatok fiatalabbnak érezhetem magam! A fényképek szöveg nélkül is mindent igazolnak.