Áprilisban láthatták a szerencsések az Ádámok és Évák Ünnepe színházi programjának díszelőadásán Az ember tragédiáját. Iskolánk tanulói csodálatos szerepléssel a legjobb előadás Ezüst díját nyerték el, csak a színitanodások előzték meg a mieinket. A szép siker után beszélgettem Burány Árpáddal, a felkészülést irányító segédrendezővel, valamint a szereplőkkel. 

A nagy igénybevételt követően nehéz volt összeegyeztetni az interjúk és a fotózások időpontjait, de végre sikerült. Az előadás utózöngéi még nem csendesedtek el: Körmendi tanárnő és Kiss Pál nemrégiben járt felvételen a Csaba TV-nél, sor került a jutalomkirándulásra is, amit színészeink nyertek. Tegnap a színház készített interjút a résztvevőkkel, ma a honlapunkon tesszük közzé a témában összegyűjtött anyagainkat, a következő tanévben pedig a szereplők osztálytársai és családtagjai még mindig élvezhetik a sikert: kedvezményesen látogathatják a Jókai Színház előadásait. Nagyon kíváncsi voltam, vajon hogyan élték meg az előadás izgalmait és a sikert a résztvevők. Először Burány Árpádnak tettem fel kérdéseimet, majd a diákoknak. Tanulságos, érdekes beszélgetések voltak.

 
Balról jobbra: Takács Márk (eszkimó), Virág Enikő, Kiss Pál, Pesti Laura, Kerekes Péter

I.

SCA: Milyen elképzelésekkel fogtál munkához a diákjainkkal?

Burány Árpád: Segédrendezőként egy mozgásbeli koncepciót próbáltam felvinni, amivel megkönnyíthetem Gulyás Attila színművész dolgát, akinek az előadás végső arculatát köszönhetjük. Az volt a fontos, hogy a színpadi mozgás alapszabályait megtanítsam a csapatnak, és egy vázlatot készítsek az eszkimó szín előadásához.

SCA: Hogyan zajlott a felkészülés?

Burány Árpád: Az első fázisban légzésgyakorlatokat végeztünk, hogy a szereplők kitágítsák a tüdejüket. Ez azért kell, hogy egy levegővétellel minél többet tudjanak beszélni. A második lépést a beszédtechnika, az artikuláció tanulása, a hangerőemelés jelentette. A harmadik fázisban pedig a színpadi mozgásokat tanulták.

SCA: Mennyit foglalkoztatok a szöveggel? Madách művét nehéz olvasni, hogy vették az akadályt a gyerekek?

Burány Árpád: Az első alkalommal is dolgoztunk már a szöveggel, hiszen az egész művet kellett értelmezni ahhoz, hogy az egyetlen szín előadása sikeres lehessen. Ádám gondolkodása állandó változásban van, ezt a felkészülés során minden szereplőnek meg kellett értenie. Így legalább kétszer mindenki elolvasta az egész művet, és minden egyes próbán ötször-hatszor elolvastuk az eszkimó színt. Sokat segített, hogy a próbahéten az egész darabot látták a színészeink, és érzékelhetővé vált, hogy miben kell megragadni a változást.

SCA: Milyen amatőrökkel színpadra állítani egy művet?

Burány Árpád: Amatőr színészekkel dolgozni egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert nincs rajtuk manír, ami félprofiknál gyakori, de itt „tiszta anyagból” dolgozhattam. A nehézséget például az jelenti, hogy ez a korosztály nehezen nyílik meg, az érzelmeiket nehezen adják ki magukból. A magyar nyelvtől idegen hangsúlyokat is ki kellett „gyomlálni”, ezen sokat dolgoztunk.

SCA: Hogyan értékeled az együtt töltött időt?

Burány Árpád: Számomra hatalmas élmény volt a közös munka, nagyon hiányzik. Már az elején kiderült, hogy nagyon okos gyerekekkel van dolgom, és nagyon jó emberekkel, egyik sem akarta a másikat lenyomni. Megértették, hogy a színházban – ahogy az iskolában – nincs demokrácia. A rendező, segédrendező irányítja a munkát, különben a káoszban nem lehet előre jutni. A gyerekekkel való foglalkozást, „embernevelést” kultúrmissziónak tekintettem. Hitet akartam adni nekik, hogy a mai világban is érvényesülhetnek a jó emberek. Ezt legalább olyan fontosnak éreztem, mint az előadásra készülést.

Köszönöm a beszélgetést!

II.

Amint azt a Vizes Lepedő legutóbbi számában olvashattátok, Körmendi tanárnő bemutatta a szereplőket. Most az is kiderülhet, ők milyennek látták az egész éves munkát. Nekik a következő kérdéseket tettem fel:

1. Hogyan éreztétek magatokat a próbák során?

Pesti Laura (9.D): Számomra az együtt töltött idő felejthetetlen marad. Tele volt jó élményekkel, vicces pillanatokkal, amelyek biztosan kellemes emlékek lesznek mindannyiunk számáraJ . Igaz, voltak néha kisebb összezörrenések, de ezek elkerülhetetlenek, összességében szerintem mindenki jól érezte magát.

Virág Enikő (10.D): Az elején kicsit el voltam keseredve, hogy nem én kaptam Lucifer szerepét, de amikor mégis az enyém lett, onnantól kezdve érdekelt igazán az egész. Az elején az olvasópróbák elég fárasztóak voltak, de minden egyes órát megért szerintem. Nagyon élveztem!

Kerekes Péter (9.D): Nagyon jól éreztem magam, a próbák alatt sokat nevettünk, egész kis összetartó csapat lettünk.

Kiss Pál (11.A): Eleinte feszélyezve éreztük magunkat, de amikor megismertük egymást, már mentek a viccelődések.

Takács Márk (11.E): Az egész próbasorozat alatt jó volt a hangulat, a fegyelem ellenére is: ha dolgozni kellett, akkor dolgoztunk, ha szórakoztunk, akkor szórakoztunk.

2. Milyen érdekes dolgokat tanultatok? Van-e ezek közül valami, amit később is használhattok majd?

Pesti Laura (9.D): Amit eddig nem tudtam, hogy a színházban nem szabad fütyölni, mert kifütyüljük a szerencsét. Hogy ennek később hasznát veszem-e, nem tudom J. Nekünk elég sokáig kellett várni, hogy sorra kerüljünk, úgyhogy megtanultunk csendben várni a sorunkra. Megtanultuk értékelni mások munkáját, mert a színházban a legkisebb feladat is nagyon fontos.

Virág Enikő (10.D): Megértettem, hogy sokkal lassabban kell beszélnem, érthetőbben, jól meg kell rágni a szavakat, és így jobban is tudtam játszani a hangommal. Ezeket mind már most is használom, kezdek odafigyelni, hogy ne hadarjak, amikor például mesélek egy sztorit.

Kerekes Péter (9.D): A légzésgyakorlatokat és a hangelőhívást még biztosan alkalmazni fogom.

Kiss Pál (11.A): Árpi rendesen tartott fejtágítást minden próbán. Főleg csajozási tanácsokat osztogatott, de a beszédünkön is segített javítaniJ. 

Takács Márk (11.E): A felkészítő tanároktól kapott pozitív és negatív kritikákat is hasznosítva fogom magam formálni, alakítani a jövőben is. Remélem, mindent tudok alkalmazni a későbbiekben.

 
Balról jobbra: Virág Enikő (Lucifer), Kiss Pál (Ádám), Kerekes Péter (Lucifer), Körmendi Mária tanárnő,
Burány Árpád, Pesti Laura (Éva), Plenter Emese (a csapat fotósa)

3. Mit gondoltok, milyen hozadéka van annak, hogy szerepeltetek ebben a produkcióban?

Pesti Laura (9.D): Valójában nem gondoltam arra, hogy ennek lesz bármilyen hozadéka. Egyszerűen csak csinálni szerettem volna.

Virág Enikő (10.D): Talán csak annyi, hogy nem akarom megúszni az ehhez hasonló dolgokat.

Kerekes Péter (9.D): Sok új barátot szereztem, valamint tudást és tapasztalatot.

Kiss Pál (11.A): Sok új embert ismertem meg, akik segítőkészek, ráadásul viccesek.  

Takács Márk (11.E): Debrecenbe nyertünk egy kirándulást, és a jövő évben könnyebben juthatunk el színházba. Ezen kívül biztos, hogy előnyt tudunk kovácsolni abból, amit magunkról megtanultunk.

4. Meséljetek az előadásokról!

Pesti Laura (9.D): Az előadások fenomenálisak voltak. Mivel mi az utolsó előtti szín vagyunk, sok időt kellett várni arra, hogy sorra kerüljünk. Ez idő alatt mindenki mással foglalta el magát. Pali és Enci néha kártyázott, Peti integetett a szereplőknek az öltöző ablakából, Márk és én pedig beszélgettünk vagy lementünk nézni az előadást. Mikor először adtuk elő a nyilvános főpróbán a színt, az csodálatos érzés volt. Mikor bemondták, hogy a 14. szín készüljön, iszonyatos izgulás kapott el. Remegett a kezem, a lábam – hiába volt csak egy mondatom -, de mikor lejött a tüll, és kiírták az iskolánk nevét, megnyugodtam. Lemásztunk az igazgatói páholyból, bepakoltunk, minden szem ránk szegeződött. Féltem, hogy talán valaki belekavarodik a szövegébe, megzavarja az a sok ember a nézőtéren. De nem így lett! Mindhárom „nagy” alkalommal rendben ment minden. Meghajláskor nagyon jólesett a nekünk szóló taps. Jó volt látni Körmendi tanárnő és mentorunk, Gulyás Attila arcán a büszkeséget, örömet. A díszelőadáson meglepetésünkre és nagy örömünkre megkaptuk a legjobb előadás Ezüst díját. Jó volt hallani Zalán Tibor dramaturg dicsérő szavait. Örülök neki, hogy a próbákon közelebb kerültünk egymáshoz a társaimmal, és erősebb lett a barátságunk Encivel is.

Virág Enikő (10.D): Mivel mi nem láttuk egyben az egészet, csak néhány színt, így magáról az előadásról csak mások véleményét tudom elmondani. Meglepődtem, amikor az egyik szobatársam, Anikó azt mondta, hogy nagyon jó volt, egyáltalán nem unalmas, mint azt én korábban mondtam neki (bevallom, úgy gondoltam, kívülről talán annak látszik). A mi színünk eléggé a végén van a darabnak, úgyhogy kénytelenek voltunk végigparázni az egészet. De igazság szerint a tanáraink jobban izgultak, mint mi. Talán akkor volt bennünk kicsit nagyobb aggodalom, amikor a szüleink néztek minket.

Kerekes Péter (9.D): Az előadás felfoghatatlanul jó érzés volt. Amikor kimentünk a páholyba, a pulzusom és az adrenalinszintem az egekbe szökött. Az előző két színt néma csendben, szinte lélegzetvisszafojtva ültük végig. Eljött a pillanat és elhangzott az utolsó a „külvilágból” jövő mondat: „Nyugi, jók lesztek!” A tüll felemelkedett, mi lementünk a színpadra, lepakoltunk, feljött a fény, elkezdődött az előadás…, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy véget is ért a jelenetünk.

Kiss Pál (11.A): Mivel évek óta táncolok, a színpad nem volt újdonság számomra, most mégis izgultam, mert beszélni kellett, nem táncolni. Az első előadás után aztán már nem idegeskedtem, tudtam, hogy innen már csak könnyebb lesz. Az utolsó előadásra azonban már nagyon elfáradtunk.

Takács Márk (11.E): Az előadásokról csak jót és jót tudok mondani. Soha nem volt még lehetőségem ilyen nagyszabású és magas színvonalú programban részt venni. Óriási élmény volt, hogy milyen nagy volt az érdeklődés, hiszen két előadás helyett hármat kellett tartani. Nagy boldogsággal töltött el minket, hogy másodikak lettünk, és csak a profik előztek meg minket. Nagyon várom a kirándulást is. Remélem, lesz még esélyem ilyen eseményen részt venni. Köszönöm mindenkinek, akik lehetővé tették a részvételt, és köszönöm a csapatnak, Körmendi Mária tanárnőnek, Burány Árpinak és Gulyás Attilának a felkészítést!

Gratulálok nektek és köszönöm a beszélgetést!

SCA