Az őszi szabadkai városlátogatásról hazafelé még csak a terv született meg, hogy tavasszal is elindulunk valamerre. Így kis csapatunk ezúttal kelet felé vette az irányt: Nagyvárad, Körösrév úti céllal. Az időjárás is a kedvünkben járt, hiszen aznap tipikus kirándulóidő volt.

Körösrév falutól a Sebes-Köröst (és a vasúti síneket) követve rövid gyalogtúra után megérkeztünk a Zichy-barlanghoz. Útközben elhaladtunk néhány kisebb vízesés mellett. Az 1903-ban feltárt barlangot vezetéssel lehet megtekinteni, a bejárható szakasz hossza kb. 700 méter, a hőmérséklet 10 fok. Egyes cseppköveit mangán és vas színezi. Cseppkőalakzatai között van bálnáról, elefántfejről és medúzáról elnevezett is.

Ezt követően megmásztuk a Püspök-sziklát, ahonnan belátható a Körös-szurdok.

Hazafelé megálltunk Nagyváradon (a Pece-parti Párizsban, ahogy Ady Endre nevezte). A város századfordulóra jellemző hangulatára, gazdagságára még emlékeztetnek omló vakolatú szecessziós épületei, palotái. Rekonstrukciónak csak néhol láttuk az előkészületeit.

Legjobb állapotban a Sas palota van, amely nevét a hajdan itt álló Fekete Sas Szállóról kapta. A színes ólomüveg ablakán látható sas- ábrázolás az épületegyüttes szimbóluma.

Nagyváradot elhagyva a Bihari-hegyek felett gyülekező esőfelhők jelezték, hogy itt a kirándulás és a jó idő vége. Folytatásra - mármint az újabb kirándulásra - talán ősszel kerülhet sor.