Az őszi szünet közeledtével a 12. D osztály leendő geológus technikusainak terepgyakorlatára készültünk. A háromnaposra tervezett terepgyakorlat a Tokaji-hegység vulkáni, valamint szubvulkáni képződményeinek, negyedidőszaki felszínformáinak megismerését, az elméletben megtanult ismeretek terepen történő hasznosítását célozta meg. A hegység területén Magyarország miocén kori vulkanizmusának legváltozatosabb képződményei tárulnak fel, amelyhez például a telkibányai aranyércesedés is kapcsolódott.

Ahogy közeledett az indulás időpontja, egyre nagyobb aggodalommal hallgattuk az időjárás előrejelzést, ami erős lehűléssel, viharos széllel, változatos halmazállapotú csapadékkal „kecsegtetett” minket. Egész napos szabadban eltöltendő programhoz nem éppen ideális, de geológus berkekben az a mondás járja, hogy „minden idő terepidő”.

Így aztán október 28-án vasárnap reggel zuhogó esőben, de bizakodva indultunk el első megállóhelyük, Tokaj irányába. Tokajhoz közeledve úgy tűnt, hogy az égiek is mellénk szegődtek, előbb csillapodni kezdett az eső, majd elállt. Mire első megállónkhoz, a felső-pleisztocénben keletkezett löszfalhoz értünk, a nap is kisütött és diákjaink ideális körülmények között, felhőtlen időben és hangulatban tanulmányozhatták a földtörténeti múlt képződményeit. Ezután a Patkó-bányában megtekintettük a kőfejtés által feltárt piroxénandezit lávaárat, majd tovább indultunk Pálháza felé, ahol a Megálló Fogadóban várt barátságos és kellemesen meleg szállásunk. Az este kellemes hangulatban telt, közös vacsoránk a lányok irányításával készült, jófajta csabai kolbásszal ízesített paprikás krumpli volt. A „fiúk a konyhában” életkép sok vicces, mulatságos pillanattal villanyozta fel a hangulatunkat.

Második terepi napunkon Telkibánya és környékének földtani képződményeivel, bányászatának történetével, emlékeivel ismerkedtünk meg. Egész napos, gazdag és izgalmas programjainkon egy régi kedves ismerősöm, a helybeli Bartók József túravezető is elkísért bennünket. A napot az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban kezdtük. A kiállítás egyik része a Tokaji-hegység ásványbányászatának emlékanyagát, a bányászat és az erdőgazdálkodás kapcsolatának dokumentumait mutatja be. Gazdag gyűjteménye látható továbbá Zemplén, illetve Tokaj-Hegyalja ásványainak. A múzeum bejárása után sűrű hóesésben indultunk az egykori aranybányászok nyomdokain az Anna-táró bejárására, ahol a középkori bányászat által hajtott vágat falain tanulmányoztuk az érchozó hidrotermák kőzet-átalakító folyamatainak nyomait. A nap folyamán négy további feltárást jártunk be, ahol a riolit különböző változataival ismerkedtünk meg. A diákok nagy lelkesedéssel forgatták a geológus kalapácsokat, és a kőzetváltozatok mintapéldányainak begyűjtésén kívül szép példányokat gyűjtöttek a riolit hólyagüregeiben bennőtt kísérő ásványokból, ásványtársulásokból: kvarc, barit, opál, kalcedon, stb.

Utolsó napunkon a hegységben működő kőfejtők közül látogattuk meg a két legjelentősebbet. Első megállónk Pálházán a Gyöngykő-bánya volt, amely Magyarország egyetlen működő perlitbányája, és európai szinten is jelentős előfordulás. A fejtési udvarokban a perlit különböző fácieseit figyelhettük meg, megismerkedtünk a bányászat technológiai folyamatával, valamint a perlit felhasználási területeivel. Utolsó megállónk Tállya volt, ahol a bányászat egy szubvulkáni testet, ún. lakkolitot tár fel. A Kopasz-hegyen található bánya a hegység működő kőbányái közül a legnagyobb, az itt kitermelt jó minőségű piroxénandezitet elsősorban útépítéseknél használják fel. A kőzetből a diákok itt is begyűjtötték a mintapéldányokat, amelyekből a kőzettani gyakorlatok során majd vékonycsiszolatokat készítenek, és kőzetmikroszkópban vizsgálják az ásványos alkotók különböző tulajdonságait. Megismerkedtünk továbbá a robbantásos jövesztés folyamatával, valamint a kitermelt kőzet feldolgozásának folyamatával. A kora délutáni órákban indultunk vissza Békéscsabára, kicsit fáradtan, de új ismeretekkel és élményekkel gazdagabban.

Találkozzunk újra a tavaszi terepgyakorlaton!

Jó szerencsét!

Ujhelyi Judit