Nem inaktelki, de igazi legény a talpán a néptáncos Drimba Máté (11. D). Oktatói szerint a színpadra termett: a páros tánchoz lelke van, a szólóhoz pedig ideális az alkata, ösztönösek a mozdulatai. Biztosan úgy van, mert három évvel ezelőtt belső indíttatásra ment el egy toborzó táncházba, környezetében senki nem foglalkozott néptánccal. Egyszerűen úgy érezte, hogy ott a helye. Jól döntött: azóta már kiderült, hogy a tánc Máté számára az önkifejezés legnagyszerűbb formája. Valami olyasmi, amit sokan csodálnak, de csak kevesen tudják csinálni.

    Persze ő sem a csúcson kezdte, az első – akkor még bizonytalan - lépéseket a Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttesben tette meg. Rögtön magával ragadta a próbák hangulata, a közös munka öröme és persze a lányokkal való „szoros emberfogás” sem volt ellenére. Nagyon gyorsan megtanulta a koreográfiát, otthon is sokat gyakorolt, teljesen elvarázsolta a néptánc világa. Beiratkozott a Hétpróbás Néptánciskolába is, ahol rengeteget fejlődött. Sokszor szerepeltek különböző rendezvényeken, fesztiválokon és szép sikereket értek el a népi tánccsoportok versenyein. Máté egóját ismerve persze nem meglepő, hogy az ő igazi világa a szólótánc. Vagány dolog egyedül lenni a színpadon, megmutatni, mennyire legényes az ember, szuper lábakkal, tökéletes alkattal (mert az van neki!), mozogni a zene ütemére, szállni a dallammal. Az Országos Szólótáncfesztiválon a döntőbe is bekerült teljesítményével.

http://www.youtube.com/watch?v=81yf0WSN3DY

   Ilyen eredményeket persze csak kitartó munkával lehet elérni. Hetente többször 3 órás próbákat végigtáncolni igazi férfimunka. Főleg úgy, hogy utána még otthon meg kell birkóznia a másnapi tanulnivalóval. (Valljuk be, Máté ebben a küzdelemben néha alul marad, de azért igyekszik.) Időközben a Balassi Táncegyüttes tagja lett, velük gyakorol és készül a fellépésekre.

Nagyon sokat adott Máténak a néptánc: kitartást, erőt, akaratot, szorgalmat, az önmegvalósítás lehetőségét.

A hitvallása:

Aki ( … ) délceg akar lenni, táncházba kell annak menni.