Miközben március idei idusán a havazás és a hófúvás megbénította a fél országot, mi ültünk a gépben Ferihegyen, és órákon át vártuk a felszállást. Reméltük, hogy Skandináviában jobb idő lesz. Aztán végre repülhettünk, és repültünk: Stockholmba.

Bizonyára sokan ismerik a Porcupine Tree nevű rockzenekart, melynek frontembere (Steven Wilson) európai turnéra indult, azonban Budapest kimaradt a koncerthelyszínek sorából. Szerepelt viszont a sorban Stockholm, a listából - néhány rajongó barátommal - ezt a várost választottuk. Nem azért, mert ez volt a legközelebbi helyszín, hanem mert mindenkit érdekelt a svéd főváros, és a koncert időpontja egy hosszú hétvégére esett.

Az időjárás rendesen megcsúsztatta az indulásnapi programot, de estére csak odaért a gépünk. Tiszta, - ámde elég fagyos - idő fogadott minket, és ez a négy nap alatt szinte végig így is maradt.

Az időnk jelentős részét városnézéssel töltöttük, és könnyedén megállapíthattuk, hogy különleges helyen járunk. Az óváros teljesen épen maradt, hiszen az országot az utóbbi évszázadok háborúi szinte teljesen elkerülték. Az épületek stílusából következtetni lehet, hogy innen milyen ütemben terjeszkedett a település a környező szigetekre, földnyúlványokra, ám a város egyáltalán nem lett zsúfolt. És mégis, négy nap csak a fontosabb nevezetességek megtekintésére volt elég, ugyanis Stockholmban rengeteg a látnivaló.

Egyszer még biztos visszajövünk, talán csak az időpontot cseréljük le egy kevésbé hideg időszakra; és óvatosabban látogatjuk majd az éttermeket, az italárak ugyanis a csillagokban járnak.

A Filadelfiakyrkanban tartott koncert megérte a nagy utat, nagyon élveztük. A sok jó zene sorában elhangzott ez is:
http://www.youtube.com/watch?v=FR4-zgLIJvI