Sok diák számára már ezek az elnevezések is nehézséget okoznának, de nem a „Professzor”-nak, azaz Hadobás Janinak a 12. B-ből. Neki a matematika és a fizika olyan, mint másnak a Facebook; nincs nap, hogy ne használná, nincs óra, hogy ne jutna eszébe.

Már a 9. évfolyamon észrevehető volt a tehetsége. Amikor mások még a mechanika alapjaival küzdöttek, akkor ő már szünetben kérdésekkel bombázott arról, hogy a házilag barkácsolt áram és feszültségerősítő kapcsolása hogyan befolyásolja majd az általa hajtott IC viselkedését.

A 10. évfolyamon végre sikerült rábeszélnem egy fizika versenyre. Elindult, persze döntőbe jutott és csak 3 ponttal maradt le a dobogóról. Kicsit csalódott volt, de a rá jellemző szerénységgel nyugtázta ezt az amúgy remek eredményt. 
A 11. osztályban már céltudatosabb lett, és amellett, hogy elkezdett készülni az emelt szintű fizika érettségire, ismét elindult a Bay Zoltán fizika versenyen. Két kezdeti forduló után listavezetőként jutott be a döntőbe, és ahogy várható volt, meg is nyerte azt. Arcán a szokásos hamiskás félmosollyal, szerényen fogadta a megye fizikusainak elismerését. Valamikor ekkor ragadt rá a „Professzor” becenév, ami egyértelműen a diáktársak elismerését jelentette. Unszolásomra egy rendhagyó fizika órát is tartott az osztálynak a diódák felépítéséről, fajtáiról, működéséről. Az óra végén a társak elismerő tapsa önmagáért beszélt.

Az érettségi évében, kicsit megingott a korábbi céltudatosság. No nem a tanulás ment gyengébben (ellenkezőleg!), hanem a modern fizika keltette fel az érdeklődését a fizika órán. A korábban kitűzött cél a villamosmérnökség mellé felzárkózott a részecskefizika/reaktorfizika. A társak az emelt szintű fizika csapatban is felnéztek az elektromos jelenségek és eszközök nagy tudorára. Decemberben, amikor az osztály szinte minden tagja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az építészmérnöki előadást hallgatta, akkor Jani az egyetem kísérleti reaktoránál várt türelmesen a bejutásra. 
Amikor eljött a Bay verseny. Már címvédőként indult, és magabiztosan utasította maga mögé több fordulón keresztül a régió legjobb középiskolásait. A döntő végén Zátonyi Sándor, a Eötvös Loránd Fizikai Társulat Békés Megyei Csoportjának elnöke Janit, mint tapasztalt versenyzőt, szólította a kategóriája győzteseként.
Közben, – míg mások a számítógép előtt ücsörögtek, – addig ő szabad idejében stroboszkópot épített a fizika szertárnak. Mostanság is keményen dolgozik azon, hogy álmát megvalósítsa. Mintegy bemelegítésként a matematika és fizika érettségire legtöbb pontot ő érte el az iskolában a matematika próbaérettségin.
A dilemma azonban megmaradt: villamosmérnök vagy részecskefizikus?