Nemrég a Dél-Tiszántúlon akadtak bokros teendőim: három településen sikeresen elintéztem dolgaimat, s már csak az utolsó faluba kellett eljutnom. Három útvonalon tehettem ezt meg. Ha nyugat felé kerülök, 35 km, ha keleti irányba fordulok, 32 km az út. Alig láthatóan szemembe ötlött a térképen egy rendkívül szerény színezéssel jelzett út: ez csupán 7 km. Próba, szerencse, ezt választom! Járgányomba pattantam, és uccu neki…

Folyamatosan szitált az eső, lélek egy szál se, amerre elhaladtam, midőn különleges változáson ment át alattam az út. Meghökkentem: ilyen útpályán már közel fél évszázada nem, hogy nem közlekedtem, de fényképen kívül nem is láttam. Bogárhátas, macskaköves út! Mikor épülhetett? 100 esztendeje akár? Ilyen macskaköves utakat az 1880-as évektől kezdődően építettek több mint fél évszázadon át, és ezt a módszert és kőtípust az 1960-as években szorította ki az aszfaltburkolás. A Somoskő környéki Macskalyuk kőbányában kitermelt kőből burkolták nem csak Magyarország több útját, terét, de Bécs utcakövei is az innen származó bazaltorgonákból készültek. A Macskalyuk bánya a trianoni döntés után Csehszlovákiához került.

30-40 km/órás sebességgel „zakatoltam” úgy negyedórán át, időnként fényképezgettem. Éppen megpillantottam a célba vett település szélső házait, amikor hirtelen újabb meglepetés ért: véget ért a kőburkolat! Földút következett, és a dagonyázás lehetősége. Ehhez már nem éreztem kedvet, így megpróbáltam visszafordulni. Az út keskenynek bizonyult, az első kerekek sárba mélyedtek, s csak pörögtek, pörögtek hatástalanul. Leragadtam. Félórán át igyekeztem kikecmeregni a dagonyából – nedves gazcsomó, némi kóró és tégladarabok segítségével, ám kudarcot vallottam. „Külső” segítségre szorultam. Felhívtam egy derék ismerősömet, akiről tudtam, hogy a közeli (30 km-re lévő) városban tartózkodik. Röpke tanakodás után vállalta a mentőangyal szerepét, vásárolt egy vontatókötelet, s nekieredt a „bogárhátas” út és a lecövekelt autó irányába. Hamarosan örömmel pillantottam meg „zöld angyalomat”, aki remek hozzáértésével kiugrasztotta járgányomat fogságából. Köszönöm!

Apró konvojunk felszabadultan gurult tova, ezúttal már hazafelé, Békéscsabára. Macskalyuk, a macskakő, a sár csupán emlék maradt.