Nem is olyan régen éppen hazafelé sétáltam az iskolából. Minden nap azon az utcán megyek végig, mégis azon a napon valami egészen érdekesre lettem figyelmes. Az árok szélén a bokor sárga virágban pompázott. A meglepettségtől talán egy percig is némán álltam, aranyesőt láttam virágba borultan. Megfogalmazódott bennem a kérdés, vajon ez természetes januárban? Végül illetődötten hazasétáltam. Rögtön megírtam a barátaimnak a tapasztalataimat, akik megnyugtattak, hogy náluk már egy-egy fa is virágzik. Szokatlan dolgok a tél közepén. Azóta már nem lepődök meg a kertekben pompázó hóvirágokon, sőt a szomszédban még bimbózó rózsabokrot is láttam. Szombaton ránéztem a hőmérőre, ami 14,5 fokot mutatott. Kigombolt téli kabátban sétáltam a körgáton, és vidáman hallgattam a madarak csicsergését. Nagyon örülök neki, hogy nem kell olyan vastagon öltözködnöm, és nem didergek hazafelé menet, de mégis hiányzik egy kis hóesés. Olyan szépek a fák, ha az ágaikról lefelé csüng a zúzmara és a fenyőfák is, ha a hótömeg közül elővillan egy-egy zöld tűlevelük. Remélem lesz azért egy rövidke igazi telünk is.