Május elsején tíz órakor megszólalt a csengő az iskolában. A tizenkettedikesek már nagyon sokszor hallották ezt az acélos hangot, de ez most nem a tanóra kezdetét vagy befejezését jelentette, hanem jelzés volt arra, hogy elindulhatnak, és virágcsokrokkal a kézben végigjárhatják iskolájuk feldíszített tantermeit, válthatnak egy mosolyt a tiszteletükre felsorakozott iskolatársakkal. Rengeteg emlék fűződik e falakhoz, diáktársaikhoz. Izgalom a dolgozatok és felelések miatt, és a kellemes beszélgetések emléke a szünetekben.

Jó volt látni a ballagók mosolygó arcát és a büszke szülőket. Zsúfolásig megtelt az udvar vendégekkel. Az ünnepi műsor bevezetőjében  Kelemen Orsolya mondott verset, a tizenkettedikesek nevében R. Nagy Tibor 12. B osztályos tanuló mondott megindító beszédet. Az egész évfolyam nevében megköszönte a tanárok áldozatos munkáját és a szülők gondoskodását. Igazgató úr arra buzdította a ballagókat, hogy a megkezdett jó úton haladva érjék el kitűzött céljaikat.

Az ünnepség végén - az iskola alapítványainak támogatásából - az évfolyam legjobbjai jutalmakat vehettek át. Büszkék vagyunk a végzősökre, szépen helytálltak a négy év alatt. Sok sikert kívánunk az érettségihez és a folytatáshoz!