A téli szünet remek alkalom a pihenésre, kikapcsolódásra. Még hasznosabb lehet a pihenés aktívabb formáit választani. Mi is így tettünk, és a szünet néhány napját síeléssel töltöttük Nassfelden, Ausztriában. Idén decemberben az időjárás szokatlanul meleg volt, így természetes havat alig láthattunk. Attól tartottunk, hogy nem is lesz síelésre alkalmas hó, de a hómesterek csodát tettek, és a sípályákat meglepően jó állapotban találtuk.

Szilveszterkor kissé lehűlt az idő, és napközben is fagypont alatt maradt a hőmérséklet. A szikrázó napsütésben egész nap működtek a hóágyúk. A levegő megtelt jégkristályokkal. Ahogy az egyik pályán siklottunk, gyönyörű légköri jelenségre figyeltünk fel. A pálya szélén álló fák eltakarták a napot, de az égen mintha több nap is ragyogott volna, különös fényíveket csodáltunk meg.

A színes ívek leginkább szivárványhoz hasonlítottak, de valójában a halojelenséget észleltük. De mi is az a halojelenség? A "halo" görög szó, kört, körívet jelent. A jelenség akkor jön létre, ha a légkörben lebegő jégkristályokról visszaverődik, vagy azokon megtörik a fény. Így a halo lehet fehér vagy szivárványszínű.

Jégkristályok leggyakrabban a 8-10 km magasan elhelyezkedő felhőkben fordulnak elő, de speciális körülmények között a földfelszín közelében is megjelenhetnek. Ilyen felszínközeli jégkristályokkal hóágyúk közvetlen környezetében is gyakran találkozhatunk. A halojelenség legtöbbször a Napot körülvevő fehér vagy gyengén színes fénygyűrűk alakjában jelentkezik. A kis halo-gyűrű sugarának látószöge 22°-os, és belül barnásvörös, kívül pedig kékesfehér színű, a ritkábban látható nagy halo-gyűrű sugarának látószöge 46°-os. A másik leggyakoribb halojelenség a melléknap, amely a fényforrással egy vonalban, attól közel 22°-ra helyezkedik el.