2017. június 13-án került sor a Vízmű falai között a végzős geológiai technikus hallgatók szóbeli vizsgájára. A 14 főt számláló kis csapat kiválóan vette az akadályokat, s remek feleletekkel bűvölte el az vizsgabizottságot. A vizsga befejezése után rövid idővel már sor kerülhetett a bizonyítványok kiosztására is, amelyek mellé a legjobban teljesítő diákok jutalomkönyveket is kaptak.

Az „átadóünnepség” közben többször végignéztem a „kirepülő” technikusokon, valamint a már sok-sok éve együtt dolgozó vizsgabizottságon és furcsa, megfoghatatlan érzések kerítettek hatalmukba. „Ez az utolsó ilyen vizsga!”, „Vége egy közel 20 éves fejezetnek a Vízmű történetében!”, „Nincs már sehol ilyen képzés az országban!” – repkedtek a gondolatok a fejemben. És milyen igaz! A budapesti és a tatabányai geológiai technikus képzés megszűnése után már csak nálunk volt ilyen szak. Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, hogy megérdemel ez a kifutó technikusi szak egy olyasféle „búcsúcikket” az iskola honlapján.

A ’90-es évek végén Török Árpád igazgató ötlete és kezdeményezése alapján indult el az első technikusi évfolyam (1998), amely megerősödését és egyben létrejöttét nagyban segítette a már pár éve (1995 óta) a Vízműben tanító Lisztes Tibor (aki addig számítástechnikát és földmérést oktatott). Tibor korábban a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál (MÉV) dolgozott vállalati robbantás-vezetőként, s 1994-ben került el a Mecsek kies vidékéről. A bányászmúlt, a bányamérnöki végzettség, valamint a mély és gyakorlatias szaktudás szinte tálcán kínálkozott az új technikusi képzés tanóráihoz.

2002-ben Tibor mellé egy agilis és energikus hölgy érkezett Méhi Gabriella személyében, aki az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) végzett geográfus szakon, és földrajz tanári diplomával is rendelkezett. A tanórák és az iskolai feladatok ellátása mellett Gabinak és Tibornak komoly szerepe volt a geológiai technikusi szak megerősítésében és országos elfogadtatásában: tanulmányi versenyek kiemelkedő eredményei, szakmai kirándulások és terepgyakorlatok tucatjai, iskolai szakestek, előadások és egyéb rendezvények dicsérik nevüket és munkásságukat. Nekik köszönhető az, hogy a Vízmű és az ott tanuló geológusok jól csengő névvé váltak az országos szakmai körökben, középiskolákban és felsőoktatási intézményekben.

Később Filó Péter is részt vett a technikusok oktatásában (pl. ásványtan), a földrajz tanórák lebonyolítása mellett. Az ő helyére érkezett 2012-ben Szenti Alexandra, aki a Szegedi Tudományegyetem geográfus szakán végzett, s ma is geológus/fluidum oktatás oszlopos tagja. Méhi Gabriella 2012-ben Barnuska jóvoltából miatt szülési szabadságra távozott (2014-ig), s helyét egy évig Ujhelyi Judit vette át. Judit helyére érkeztem jómagam 2013-ban, s azóta veszek részt a geológus/földrajz tanórák ellátásában. Az óraadó oktatók között ki kell még emelnem Németh Tamást is, aki a kőzettan órákat vitte a 2013/2014-es tanévben. Természetesen a teljesség kedvéért ne feledkezzünk meg a földmérő tanárokról (pl. Nagy János), a biztonságtechnikát (Dináné Rita) és a gépészetet (Kesjár Mátyás, Dávid István) oktató kollégákról sem, hisz nélkülük nem lett volna teljes a geológiai technikusi képzés.

A 2013/2014-es tanévtől a geológiai technikus képzés helyét a fluidumkitermelő technikus vette át, amelynek a geológia már csak egy kis eleme, s inkább a műszaki irányvonal a meghatározó. A fluidumosok képzésében már nem a mélyművelésű bányászat kapja a hangsúlyt, hanem a mélyfúrással kitermelhető cseppfolyós és gáz halmazállapotú ásványi nyersanyagok (pl. kőolaj, földgáz, termálvíz). De ez már egy másik cikk témája is lehetne!

A fenti összefoglaló után jogosan jelenhetjük ki, hogy a Vízmű történetének egy meghatározó szakasza ért most véget, de ha a másik oldalt nézzük, akkor valami új vette kezdetét! Kalandra fel!