Alkalmi beszélgetésekből, elcsípett mondatfoszlányokból, csodálkozva hallom, hogy diákjaink milyen érdekes sportokkal, hobbikkal foglalkoznak a tanulás mellett (néha helyett…).

Igencsak meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Bohák Annamária (10. A) pónifogathajtó versenyző!

Maja – mert mindenki csak így ismeri – 2010-ben tette le a C szintű hajtóvizsgát, ami feljogosítja a versenyeken való indulásra.

A Békésszentandrási Hunyadi Mátyás Lovas Egyesület tagjaként pónifogat kategóriában szokott versenyezni. Legutóbbi sikeres szereplése tavaly augusztus 20-án Kondoroson volt, ahol a Szabadidős Fogathajtó versenyen vadászhajtásban póni kategóriában a III. helyet szerezte meg. Persze korábban is voltak már szép eredményei, a felkészülésben edzője és édesapja segíti. A fogathajtás náluk családi hagyomány, ami évekkel ezelőtt egy ajándékba kapott pónival kezdődött. 10 évesen Maja már segédhajtó volt édesapja mögött akadályhajtásban, később bemutatókat tartott a versenyeken. Eleinte sokat hibázott, hiszen nem könnyű az akadálypályát hibátlanul teljesíteni, a lovak és a hajtó közös munkája kell hozzá. A póniknak is van néha „rossz napjuk”, ilyenkor feszültebbek, idegesebbek, nehezebb őket irányítani. A gazdájukhoz nagyon ragaszkodnak, vele sokkal gyorsabban, ügyesebben teljesítenek. Nagyon fontos a hajtó térlátása, erőnléte, az összetartozás érzése.  A lótartás nem olcsó hobbi, a versenyekre el kell jutni és nevezési díjat is kell fizetni. De a lovak iránti szeretet, a versenyek hangulata miatt megéri időt, pénzt, energiát fordítani ezekre a kedves, helyes állatokra.

Maja a jövőben póni kettesfogattal szeretne rajthoz állni és édesapja is folytatja a versenyzést. Elvégre lovasnemzet vagyunk. Még ha kicsi is…