Március 15
1848 márciusa a nemzeti öntudat, szabadságszeretet, önállóságra való törekvés fellángolásának ideje volt. Ezen a napon a bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. A Pilvax-kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy érvényt szereznek a sajtószabadságnak. A Landerer és Heckenast-nyomdában kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. A Várba vonulva a helytartótanáccsal elfogadtatták követeléseiket.
Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon engedték. Így vér nélkül győzött a forradalom.
Számomra március 15. mindig is verőfényes napot jelent, még akkor is, ha történetesen az időjárás nem kegyes hozzánk. Vidám arcú gyerekeket, mosolygó fiatalokat, komoly arcú felnőtteket, piros-fehér-zöld színű korkárdák kavalkádját, emberek sokaságát, hömpölygő tömeget, fellobogózott városokat és falvakat, hangszórókból áradó zenét és az ünnepet méltató beszédeket. Egyszóval ünnep van.
A természet a maga módján tesz hozzá az ünnep hangulatához. A rügyező, lassan zöldbe boruló fák, a korai virágok színpompája varázslatos díszletként szerepel.
Nem csak szűkebb pátriánkban ünneplünk, de több kontinensen, sok országban, ahol tömbben vagy szórványban élnek honfitársaink.
Talán megengedhetek annyi személyeskedést, hogy gyermekkori emlékeim kapcsán megemlítsem, hogy akkortájt az ünnepi megemlékezés az otthonok és templomok falai közé korlátozódott. Ma már a határon túl is méltó megemlékezések sorozata zajlik városokban, falvakban, magyar tannyelvű iskolákban.
Az ünnepekre szükség van. Az 1848-as forradalom és szabadságharc méltatása rendkívül fontos. Erősítik az eggyé tartozás élményét, a nemzeti öntudatot, büszkeségre ad okot elődeink hősiessége, tettrekészsége, önfeláldozása egy nemes cél érdekében.
1848 gondolatiságának, szellemiségének, hagyatékának ápolása a mi feladatunk. Követése kötelességünk. Legyünk méltóak hozzá!
Kellemes ünnepeket.