Október 6-ra emlékeztünk
Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. 1849 januárjában az Európán átzúgó forradalmak már mind elültek. Egyedül a magyar tartotta magát. Ferenc József császár nem tudta legyőzni a magyar seregeket, de béketárgyalásokra sem volt hajlandó, ezért az orosz cárhoz, Miklós cárhoz fordult segítségért. 194 ezer cári katonával harcolt a magyarok ellen. A magyar seregek nem bírtak a túlerővel. 1849 augusztusában már az ország 9/10 része az ellenség kezébe került. A túlerő háromszoros volt. Az elfáradt, lerongyolódott honvédcsa-patokat felfegyverzett, elsöprő fölényben lévő császári csapatok fogták közre. 1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc elbukott. A Habsbur-gok példát akartak statuálni, hogy elrettentő példa legyen a birodalom többi népe számára, ezért Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéseiről hírhedt Haynau tábornoknak. 1849. augusztus 25-én Haynau, az osztrák hóhér százával írta alá az ítéleteket, volt, akire halált mért ki, volt, akire súlyos, sokéves várfogságot.
„ A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel labdázott az égre,
Emberszívekben dúltak lábai.”
Vörösmarty Mihály: Előszó
Haynau már ekkor tudta, hogy az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost és a 13 lázadó vezért kivégezteti.
A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést. Felségsértés címén 9 tábornokot kötél általi, négyet golyó általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását október 6-ára, a bécsi for-radalom évfordulójára tűzték ki.
Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja.
A 13 tábornok : Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leininger–Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly méltósággal viselte a kivégzést.