Advent, gyertyák... ünnepi díszben a város, a kirakatok. Vajon ott belül is készül-e már az ünnep? Az első hópehelybe beburkolva ott van-e a nyitottságunk, a szeretetünk ezernyi rezdülése, a mosoly, amellyel reggel még álmosan egymásra köszönünk ott a Vízmű folyosóján?

Én tudom, hogy ott van. Mikuláskor az egyik kolleganőnk csokit tett az asztalunkra. Erről nem szólnak a hírek, ettől nem hangos a sajtó, de bennünk kigyúlnak a fények, és megcsendül egy harang. Legyen szép a várakozás. Itt a mindennapjainkban.

/A betlehemet Csende Gáborral készítettem, és az osztályomból Sznida Betti hozta hozzá a szalmát és a szénát. Lehet, hogy ez nem hír, de arról szól, hogy bármilyen kicsit is teszünk hozzá a világhoz, talán szebb lesz tőle .../