Többen úgy vélték, nem jön már vissza.  Mások szerint nagyon jól érezte itt magát, tehát biztosan látni fogjuk újra.

A múltkor délelőtt váratlanul megjelent az iskolában és a folyosókon sétálgatva szaloncukrokat osztogatott. Igen, ő volt az, a Mikulás, aki most mégis visszatért. Délután a legkisebbek várták a Díszteremben, azok, akiknek még nem volt idejük nagyra nőni.  Ők iskolánk dolgozóinak csemetéi, unokái. Szórakoztatásukra érkezett a Fejes Franciska, Szilágyi Krisztina és Virók András alkotta gitáros-énekes trió karácsonyi dalokkal. A nótázásba a kicsik, sőt még a nagyok is fokozatosan egyre lelkesebben kapcsolódtak be.

Azután a sokadik hívó dalra végre dörgő lépteivel és cipekedő krampuszaival megjelent a Mikulás, az est epekedve várt fénypontja.

 

Sok-sok ajándékcsomagot és a minden gyermeket kellően ismerők bölcsességével szép szóval dicséretet, itt-ott jobbító szándékkal dorgálást is osztott. Cserébe a kicsiktől magánszámokat kapott gitáron, furulyán vagy éppen szavakban, versikék formájában. A Télapó egyébként nagyon hasonlított az immár multifunkciós Virók Andrásra, aki már legalább 3 az 1-ben. A krampuszok szerepében már évek óta Borbély Anikót és Kiss Evelint láthatjuk, most is kiváló alakítást nyújtottak.

Aztán váratlan fordulat következett: a Mikulás gitárt ragadott és búcsúzásként dalra fakadt.  Távozása után feltámadt a gyereksereg játékkedve. Kedves szokásához híven a Játszóház érdekes, kreatív játékokkal és a legkisebbeknek való ugra-bugra időtöltésre alkalmas eszközökkel szórakoztatta a gyerekeket. Az ünnepség végén mindenki megígérte, hogy jövőre veletek együtt ugyanitt. Persze azzal a feltétellel, hogy vállalják, mindenki egy évet öregszik.