Eljött az év vége, a naptár szerinti. A tanévet tekintve pedig félidőben vagyunk a digitális napló szerint. Ez a tény kicsit megdöbbentett engem is és az osztályomat is, hiszen akkor már eltelt a fele az évnek…

 

Az ősz is sűrű volt, de azért a tavasz mindig sokkal rövidebbnek szokott tűnni. A végzős földmérőknek szeptembertől a szokásos iskolai követelmények mellett a szakdolgozati tervvel is kell foglalkozniuk, iskolai nyíltnapokon, pályaválasztási vásárokon kell a műszerek mellett „szerepelniük”. Volt olyan, aki az őszi szünetét áldozta fel és megmérte a szakdolgozatként választott helyszínt. Volt, aki csak elkezdte, volt, aki elkezdte és keresett más témát, és olyan is van, aki kivár és tanul a többiek tapasztalataiból. A szakdolgozat irodai feldolgozása pedig a következő hónapok teendője lesz mindenkinek. Ugyanígy következnek a szakmai tanulmányi versenyek és az azokra való felkészülés, és legvégül a szakmai vizsgák. Tehát nem kevés feladat vár még a technikusjelöltekre, amit a maradék 16 tanulmányi hét alatt kell teljesíteniük.

Az utolsó tanítási héten viszont megpróbáltunk egy kis ünnepi hangulatot becsempészni az osztály életébe, azaz két dolgozatírás között volt gofrisütés, korcsolyázás, közös ebéd (nem a menzán). A jó hangulat mellett persze volt idő a kívánságok, jövőbeli vágyak elmesélésére is. Ezek között volt, aki sikeres technikusi bizonyítványt kívánt, volt, aki már továbbment és munkahelyet is, volt, aki sikeres egyetemi felvételt, és volt, aki a Balaton Soundra való eljutást tűzte ki célul. Volt, aki bölcsen nyilatkozott és ezzel zárom én is soraim: azt kívánom a jövő évre, hogy mindenki elérje a céljait és sikeres is legyen benne!