Közeleg a karácsony – Jézus Krisztus születésének ünnepe –, ami az egész keresztény világ számára a családi békesség, szeretet, adakozás és jóakarat szimbóluma. Mindnyájan alig várjuk már, hogy köszönthessük a hozzánk legközelebb állókat, és ajándék formájában vagy csak szavakkal kifejezzük, mennyire szeretjük őket, milyen sokat jelentenek nekünk.

2004-ben azonban a karácsony egészen mást hozott az Indiai-óceán térségének: december 26-án, azaz karácsony második napján (angolul ezért nevezik „Boxing Day Tsunami”-nak is) az írott történelem egyik legpusztítóbb eseménysorozata játszódott le.
Egy, a legtöbb szakember által 9,1-9,3 erősségű közé sorolt földrengés olyan cunamit (pontosabban cunamik sorozatát) indított el, amely – az utóhatásokkal együtt – hozzávetőlegesen 280000 ember halálát okozta 14 országban, nem is beszélve az anyagi kárról. A Föld tengelye is elmozdult.

 

Békéscsabán akkor, tehát a 2004–2005-ös tanévben több, talán 9 cserediák is tanult különböző középiskolákban, az American Field Service (AFS – Amerikai Harctéri Szolgálat) jóvoltából. Ők vendéglátó családoknál kaptak elhelyezést, és különböző középiskolákban tanultak. A mi iskolánk is fogadott egy ilyen tanulót, aki német volt, de jöttek olyan távoli, egzotikus országokból is mint Kolumbia és Thaiföld. A cserediákok ismerték egymást, délutánonként találkoztak és barátkoztak a magyar iskolatársakkal is. Thaiföldről két diák (egy fiú és egy lány, „magyarított” nevükön Ping és Panka) is részt vett az AFS programjában, ők mindketten a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola növendékei lettek arra a tanévre.

Miután a rettenetes katasztrófa megtörtént, a cserediákok egyikének (nem derült ki, melyiküknek vagy talán egyszerre többükben is megfogalmazódott az elképzelés) támadt egy nagy és merész gondolata: tartsanak egy jótékonysági estet a szörnyűség áldozatainak tiszteletére és emlékére, legalább pénzadománnyal próbálják enyhíteni az életben maradottak fájdalmát, segíteni az újjáépítést. Nyilvánvalóan szerepet játszott, hogy ketten közülük a tragédiában súlyosan érintett Thaiföldről érkeztek.

Valószínűleg a „mi diákunk” győzhette meg társait, hogy a mi iskolánkat keressék meg az elképzeléssel, ebben az intézményben biztosan fel fogják karolni a kezdeményezést.
Ha így volt, tökéletesen jól gondolták: az iskola vezetősége első pillanattól kezdve lelkesen az ügy mellé állt. Igazgató úr személyesen ígérte meg már az első, közvetlen és baráti hangú beszélgetésen, hogy munkatársaival – azaz velünk – együtt mindent meg fog tenni a nemes ügy érdekében. Iskolánk és az AFS helyi szervezetének összefogásával azonnal meg is kezdődött a szervező munka.
2005 januárjában jártunk, időpontnak (nem véletlenül) 26-át, helyszínnek iskolánk dísztermét jelöltük ki. A műsorban való szereplésre – az iskola saját amatőr színjátszó köre (Majoros Katica Játékszín) mellett – a művészeti élet olyan kiválóságait sikerült megnyerni, mint a Balassi Táncegyüttes, Hevesi Imre, a Pro Arte Művészeti Együttes és a Telemann Kamarazenekar. (Mindenki első szóra mondott igent.)

Az est – tekintettel az AFS jelenlévő külföldi képviselőire és a cserediákokra, akik más városokból is eljöttek –, végig kétnyelvű (magyar és angol) volt. A két thai diák ppt prezentáció keretében mutatta be hazáját, a természeti katasztrófa egészét és különösen az országukat ért iszonyú csapást. A fiú beszámolója különösen megrázó volt, hiszen a sokat szenvedett Phuket szigetétől nem messze lakott, és személyes ismerőseit is érintette a tragédia. A ppt a program elején kapott helyet, a műsorszámok után pedig kérdéseket lehetett feltenni a cserediákoknak és AFS képviselőknek. Ott már oldottabb volt a hangulat, kevésbé komoly témák is felmerültek – ami talán nem is volt baj.

Az egész est nagyon sikeresen zajlott. Körülbelül 200 érdeklődő jelent meg, többségük diák, de idősebbek is szép számmal. Ez köszönhető részben annak, hogy előzőleg a Békés Megyei Hírlapban is megjelent egy riport a két thaiföldi fiatallal, akik a cikkben „beharangozták” a jótékonysági estet. Mi is népszerűsítettük (pl. plakátokon) a rendezvényt. Természetesen a helyszínen (a szervezőkön, szereplőkön kívül) nézőként is szép számban jelentek meg saját növendékeink. Nagy örömünkre 185.000 forint gyűlt össze, amit az iskola nyomban átutalt a Magyar Vöröskereszt erre a célra nyitott számlájára. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy még nagyobb összeget generált a jótékonysági est: a Csaba TV és más orgánumok is tudósítottak róla, megadva a számlaszámot, ahová a megyéből sok jóérzésű ember bizonyára még közvetlenül is utalt pénzt.

Nagyon jó érzés visszatekinteni és ma is büszkeséggel tölt el arra gondolni, hogy iskolánk lehetett a helyszíne, mi lehettünk a főszervezői ennek a nemes eseménynek.
Köszönet érte most is minden szervezőnek, szereplőnek és támogatónak/adakozónak!

Az eseményekre emlékezve felidézünk néhány kordokumentumot a 2005-ös rendezvény idejéből.